Mára nemcsak a korrupció, hanem vele kéz a kézben a hazugság vált a Fidesz legfőbb politikájává, Orbán Viktor pedig a két lábon járó fake news gyárrá.
Publicisztika
Az igazi kínaihoz bátorság kell. A nem annyira igazihoz is. Minden tekintetben, minden téren. Háromig számoltam ezen a fronton hirtelen.
Ha viszontlátná a róla készült szobrot, fügét mutatna mindenkinek, aki kitalálta ezt az egészet.
Nem értek a modern politikai kommunikációhoz, de nekem, mint persze nem célközönségnek, sántít a rabszolgatörvény elleni tüntetésekre adott kormányzati reakció.
Megihatunk egy jó kávét a csodás Ferenc tér valamelyik kiülős helyén, hogy a következő percben már az Üllői úton rémüldözzünk az ott érzékelhető koszt és igénytelenséget látva.
Szabad-e különbséget tenni „fontosság szerint” az emberi jogok között? Szabad-e bármelyik megsértésén is ironizálnia egy felelős közéleti embernek?
Figyelj, fiam – mondta a tanárnő –, nézz rám. Én milyen nemű vagyok? Jámbor Laci nézte, nézte, majd megszólalt: – Das.
Vajon mi mindent lehet feláldozni a szakmaiság oltárán? Az identitás és az eredet ugyanis nem lehet aktuálpolitikai trend függvénye.
„Nagyon szívesen lapátolok sittet, ha az, akinek ez dolga lenne, eljön helyettem rendelni az egészségházba.”
Döbbenetes látványt nyújtanak azok a képsorok, amelyeken Varju László országgyűlési képviselőt kidobják az MTVA székházából.
Akkor, amikor meg kell felelni minden egyes átkozott pillanatban, nem lehet életmódot váltani.
Azt is világossá kellene tenni, melyik párt kiket és hogyan akar képviselni.
2018-ban kivágták a rezet a véletlenszerűen vásárolt vörös újborok is, nem csak a hagyományosan megbízhatóbb fehérek.
Gáz, na az van itt a környéken a falvakban, elég nagy. Elöregedés, elvándorlás, bezárt kocsmák és boltok, totál nihil.
Egy történet azoknak, akik azt hiszik, hogy büntetlenül elvethetik, megkínozhatják, kizsákmányolhatják a szegényeket.