Vállalkoztam arra a héten, hogy megnéztem a lakájközmédia híradóját. Az egész híradás arról szólt, hogy máshol milyen roppant szörnyű a koronavírus-helyzet.
Publicisztika
Komoly elnöki bejelentésnek lehettünk tanúi a Facebookon. Vannak országok, ahol a Twitteren jelennek meg komoly elnöki bejelentések, de nálunk szerencsére nem ilyen súlyos a járványhelyzet.
Hogy a magyar miniszterelnök most ténylegesen meghatározza az események menetét, vagy a (rossz) híre nagyobb a befolyásánál, már fogós kérdés.
Nem volt jó ötlet Bidennek nem a győzelemhez, csak a sikeres választási kampányhoz gratulálni. A magyar külügyminiszter személyeskedő és tapintatlan megnyilvánulásaira sem Biden, hanem a State Department fog emlékezni még egy darabig.
Hogy miért éppen Krakkó? Mert a magyar történelemhez kapcsolódóan annyiszor hallottam emlegetni a hajdani Lengyel Királyság egykori székhelyének nevét.
Amit látunk, nagyon is ismerős. A nyolcvanas évek legvégén zajlott a mostanihoz hasonló hatalom- és vagyonkimentés, csak akkor spontán privatizációnak hívták.
Mi, magyarok már tíz éve élünk abban a rendszerben, amelynek működési elve abban áll, hogy Orbán Viktor egy személyben dönt mindenről és mindenkiről a saját kénye-kedve szerint.
Félek, mi lesz vele télen, ha nem tud bejönni a házba a hideg elől, meg ha nem lesz, aki enni adjon neki, csak a részeges gazdája.
A területszerző – vagy visszaszerző, hiszen az olvasatok különböznek – hadjárat sikerrel járt. Susának egy ideig megközelítőleg 0 civil lakosa lesz. A XX. század állítólag soha nem ér véget.
Nagyon úgy tűnik, hogy Orbán Viktor már egy ideje megkapta az ellenszérumot. De nem azt, amelyik a koronavírus ellen jó, hanem ami megvéd a jogállamiságtól.
Dől a dominó, tartja orvos, ápoló.
Épp most fújja ki a betört ablakokon a szél azt a sok-sok pénzt, amit Brüsszel küldött térkőre.
„Andikám, ha a kipcsak gyógyító úr befejezte a mutatványt, alaposan szellőztessetek ki!”
A társadalomnál kegyetlenebb, kíméletlenebb, kéjelgőbb, álságosabb, álszentebb mestere nincs a bullyingnak napjainkban.
Nem látom a tömegeket, amik lelkesen sorakoznának fel Parragh László forradalmi ötletei mögé.