Ha valaki abban reménykedett, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) mellett múlt heti tüntetés eredményes lehet, most újra csalódhatott.
Publicisztika
Helyesen méri fel, hová érdemes pozicionálnia magát? Ez ugyanis azt jelentené, hogy hosszú idő óta végre valódi nyomás van a Fideszen, ami nélkül aligha várható változás a magyar politikában.
Az uniós pénzek közvetlen önkormányzati felhasználásáról szóló helyi népszavazások kiírása az ellenzéki vezetésű városokban számos tekintetben érdemi cselekvésnek tűnik.
Rajtakapták a tárcavezetőt egy étteremben, maszk nélkül, ebbe bele is bukik. Nálunk nincsenek következmények, hiányzik a politikai kultúra.
Készüljünk fel az abortusz-vita, a lombikprogram, a melegházasság, a béranyaság és az Isztambuli Egyezmény körüli viták öncélú, és pusztító gerjesztésére.
A nyár alatt pártunk és kormányunk sem tett az égegyadta világon semmit. Pedig lett volna három hónap arra, hogy kormányzati hangyaként felkészüljenek a második hullámra.
Orbán Viktor olyan rendszert építget, amelyben az ellene való szervezkedés puszta gondolata is szentségtörés. Ahol a verseny legfeljebb a kegyeiért folyhat.
Meccs van, de edzeni nem lehet. A tornatermek október 1-jétől üresen konganak, az iskolák szinte egyetlen, több millió forintos bevételi forrásuktól esnek el a terembérletek felmondásával.
Álom. Az ő álma ez, eljutni a Balatonhoz, innen a kietlen alföldi pusztaságból. A csendbe egy kérdés hasít: – Anya, én mikor láthatom a Balatont?
„Nincs senki. A legvégén a kocsmába jártam toborozni, hátha, de csak egyetlen fickó vállalta a ládázást. Kemény munka, de munka. Hét-nyolcezer forint a napszám, sokaknak jól tudna jönni, és látod, összvissz ennyien vagyunk.”
Ahonnan elindultunk, ismét ott vagyunk. Két pólus, lehet, hogy egyformák is méret szerint most. Mint régen. Hogy a frontemberek is ugyanazok, az bónusz, és épp az teszi olyan otthonossá az egészet.
„Magának már nagyon régen vége van, és ezen semmi nem változtat. De én most a legnagyobb ajándékot kínálom, amit egy színház igazgatója kínálhat. A hírnevet. Azt, hogy egy ország fogja figyelni magát!”
Ervin, a Mesélő ellen fordult. Azt írta róla Zordonbordon-Viktor újságjába, hogy „dömdödöm”, ami annyit jelentett: hogy „akinek nincsenek igazán jó ötletei, az variál. Lázár Ervin meséi mindig is taszítottak”.
Na, akkor cidriztem kicsit, bevallom! Jól éreztem, hogy nem hiányzik nekem a politika, én olyan távforradalmár vagyok, csak szerveren keresztül.
Vajon olyan országról álmodtak a szabadságért, a haza függetlenségéért és az emberhez méltó életért vérüket ontó, menekülni kényszerülő vagy a megtorlást elviselő elődeink, mint amilyenben ma élük?