Szájer József visszakönyörgi magát

Szájer József visszakönyörgi magát

Szájer József európai parlamenti képviselő (Fidesz-KDNP) a Terror Háza Múzeumban tartott ünnepségen, ahol átvette a Petőfi-díjat, a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány és a Mol-csoport kitüntetését 2019. december 2-án (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Szájer József ügyét a belga rendőrség lezárta: a karantén idején melegorgiázó, majd egy hátizsáknyi ecstasytablettával az ereszcsatornán menekülő politikus 250 eurós bírsággal megúszta a történteket. Bevallom, bennem azért van némi hiányérzet a hátizsák tartalmának vonatkozásában, de ez már sem a brüsszeli rendőrséget, sem Szájer Józsefet, sem a Fideszt nem érdekli. Ijesztő belegondolni, hogy egy európai parlamenti képviselőt csak úgy hamisan hírbe hozhatnak egy hátizsáknyi ecstasy birtoklásával, de abba legalább ennyire ijesztő belegondolni, hogy az elit egyik reprezentánsa egy ilyen tettenérést bármilyen konzekvencia nélkül megúszhat. Ugyanilyen ijesztő, hogy mennyire lazán néz félre Budapest és Brüsszel, mennyire könnyedén jutnak konszenzusra annak tekintetében, hogy nincs itt semmi látnivaló. Ez ma az európai politika: sem független intézmény, sem sajtóorgánum, sem politikai szereplő nem hajlandó vagy nem képes kikényszeríteni az átláthatóságot és a törvényességet. A néppárti frakcióból távozni kényszerül a Fidesz, a KDNP viszont marad – épp ahogy a drogvádak jönnek és mennek következmények nélkül.

Szájer József nyilatkozatában triumfál, és önmagának tiszteletet követel. Kijelenti: mindig is azért küzdött, hogy minden magyar szabadon élhessen a hazájában, és ez a harc sikeres volt. Mondja ezt az a Szájer József, aki legalább egy embert nagyon jól ismer, aki nem élhetett szabadon a saját hazájában, úgyhogy egészen Brüsszelig menekült kedvére orgiázni. Kérdéses továbbá, hogy mennyire élhetnek szabadon azok a magyarok, akiket a hatalom megfosztott a tájékozódás szabadságától, mennyire élhetnek szabadon azok a milliók, akik létminimum alatt tengődnek, akik ha elveszítik a fedelet a fejük fölül, még ahhoz sincs joguk, hogy egy közparkban vagy egy metróállomáson meghúzzák magukat. Nem árt tisztázni, hogy Szájer József kizárólag a nagytőkének és Orbán Viktornak épített korlátlan szabadságot.

Az egykori EP-képviselő önérzetesen kijelenti: „Mindig tiszteletben tartottam az emberi méltóságot és mindenkinek a magánélethez való jogát. Harmincéves politikai pályám során homofób megnyilvánulást nem tettem.” Nos, formailag hiába helytálló ez a kijelentés, ha Szájer József mindvégig egy olyan pártot szolgált, amelynek teljhatalmú ura soha nem tépelődött azon, hogy szabad-e megtaposnia más emberek vagy csoportok méltóságát és magánélethez való jogát, ha politikai érdekei épp ezt kívánják. Szájer József diszkréten kussolt, amikor NER-társai Vona Gábor és Juhász Péter ellen minden elképzelhető hazugságot és aljasságot elkövettek. Szájer József óvatosan félrenézett, amikor a magyarországi meleg közösséget nemtelen kormányzati támadás érte, amikor sérelmükre diszkriminatív jogszabályok születtek. Bár Szájer József valóban nem vett részt e jogszabályok megalkotásában, viszont haszonélvezője volt ezeknek, hisz az ezekből épülő rendszerre alapozta fényes karrierjét. Szájer József nemcsak anyagi és hatalmi krediteket nyert honfitársainak meghurcolásából, méltóságuk megtaposásából, hanem mindezt abban az alaptörvényben kodifikálta, amely a magyarok demokratikus jogait mind a mai napig súlyosan korlátozza, és amely a nemzeti együttműködés elitjének Mészáros Lőrinctől Rogán Antalon át Kóka Jánosig törvényes szabadrablást biztosít.

Szájer József – akit az Orbán-rendszer kivetett magából, és akit soha nem fogadott el annak, aki – még ma is Orbán Viktor küszöbén szűköl a megbocsátásért. Oly rég volt szabad, hogy elfelejtette, milyen is az. Oly rég él aranykalitkában, hogy hiába van rengeteg pénze, hiába van végtelen ideje, és hiába van Brüsszelen kívül még sok ezer város a világon, ahol felszabadultan élvezhetné nyugdíjas éveit meg a jó testű férfiak társaságát, Szájer József visszakönyörgi magát.

Megrázó sors: Szájer József még nyilvánvaló bukása után is finkelsteini gyűlölködéssel próbálja visszanyerni gazdájának szeretetét és megbecsülését. Így érvel önmaga mellett: „Az európai politizálás tizenhat éve során a magyar nemzet érdekeit és szabadságát szolgáltam, hazámat megalkuvás nélkül mindig megvédtem a nemtelen, külső, hungarofób támadások ellen.” 

Szájer József többet nem tehet, hát felkínálja magát a kultúrharcnak. A meleg politikus, akit törzsének homofóbiája megnyomorított, most hungarofóbiával vádolja az Orbán-rendszer kritikusait. Magyarellenes összeesküvésről számol be, de biztosítja a rendszert, hogy az számíthat rá: ő bármikor leleplezi a magyargyűlöletet. Készséggel lesz akár Bogár Laci bácsi táskahordozója, csak engedjék vissza! Bárkire ráolvas bármilyen törzsi átkot és hazugságot, amit csak Orbán Viktor megkíván. Nem akar Szájer József lenni: nem ért hozzá, nem is tudja, ki az – ő a Nemzeti Együttműködés Rendszerének építőköve akar maradni bármi áron.

Ez a kétségbeesett igyekezet kísértetiesen emlékeztet arra a nyomorúságos erőlködésre, amellyel Berki Krisztián az ügyészség vádemelésének ismeretében arról beszél, hogy ő Karácsony Gergely politikai leszámolásának áldozata. Berki Krisztiánt éppúgy nem zavarja Orbán Viktor őt illető félreérthetetlen szándéka, mint Szájer Józsefet – inkább hazudik egy olyan Magyarországot, ahol Karácsony Gergely dróton rángatja Polt Péter ügyészségét, amely nyilvánvalóan hungarofóbiás indítékkal akarja eltakarítani őt a politikából.

Szájer József és Berki Krisztián egyaránt levonta az elmúlt harminc év legelkeserítőbb közéleti tanulságát – erre hivatkozva próbálják elnyerni Orbán Viktor bocsánatát: ha megvallod a törzsedet, a törzsed megvéd téged. Ha gerendagyárat lopsz, akkor is csak a másik oldalon forgalmazott fogpiszkáló fog számítani. Amíg hűséges vagy a rendszerhez, a rendszer használ, és megélhetéshez juttat. Ha megvan a kellő kultúrharcos pedigréd, bármit elkövethetsz, bocsánatot nyersz. 

Szájer József elkezdte felépíteni önmaga meleg konzervatív médiaszerepét. Tiszteletet követel, a magánélet szentségét hangoztatja, és abban bízik, hogy Orbán Viktornak előbb-utóbb szüksége lesz egy ilyen karakterre, s végre visszatérhet. Berki Krisztián azt reméli, hogy a fideszes kapcsolatai megmentik, ha látják, hogy még mindig hűséges, még az ügyészség fenyegetésének árnyékában is felmondja a leckét, amit Rogán Antal emberei a főpolgármester-választás előtt betanítottak neki. Nincs kizárva, hogy igazuk lesz. Amit tesznek, az a kultúrharc logikájába kifogástalanul illeszkedik, Orbán Viktor marketinggépezetének pedig egy nap valóban hasznosak lehetnek. Minden attól függ, hogy az Orbán-rendszernek holnap egy számkivetett Szájer Józsefre és egy lesittelt Berki Krisztiánra lesz-e inkább szüksége, vagy egy konzervatív meleg politikusra meg egy tenyérbemászó bohócra, akivel újra és újra lejárathatja az általa rendezett választás intézményét.

Olvasna még Puzsér Róberttől? Kattintson!

A Publicisztika rovatban megjelenő írások ne feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/14. számában jelent meg, április 1-jén.

Fizessen elő a Magyar Hangra!

Friss lapszámunk

Támogasson minket!

Keresés

Árnyék podcast – A vert sereg