Magyarországnak (Budapestnek) muszáj nagyon erős ajánlattal előállnia, ha komoly a rendezési szándék. Elsőként is közös, nemzeti üggyé kellene tenni az olimpiát; titkolózva ez bizonyosan nem fog menni.
LCs
A három ajtóval arrébb lakó Olga néni tudakolta anyámtól, nem akarok-e átmenni hozzájuk tévét nézni. A kérdés inkább fölszólításnak hangzott, legalábbis nekem annak tűnt.
1993. április 18-án Debrecenben lett először pártelnök. A megtaláló és a jelenlegi birtokos sem tagja már a Fidesznek.
Ma, amikor a moszkvai birodalom területrabló háborújával végső soron a nyugati világ ellen intéz kihívást, a magyarok vezetői mintha csak színlelnék, hogy melyik oldalhoz tartoznak, számos gesztusuk és cselekedetük a támadó félhez köti az országot.
Mára mintha a politikai csúcsain is megértették volna a különbséget valószínűség és bizonyosság között. Végül is a presztízsnél fontosabb szempont az emberek biztonsága.
Még a a Hamász október 7-i, Izrael elleni támadásai során rabolták el őket.
Akaratlanul vagy sem, ugyanazon dolgozik a Fidesz, az óellenzék és a Tisza Párt elleni kampányban független platformokon aktivista hevülettel részt vevő megmondóemberek csapata. – Legyen úgy, mint eddig volt! – üzeni e bizarr koalíció.
Ha a város, az ország belegebed is: nincs tárgyalás, nincs alku, nincs kompromisszum. A Fidesz és a DK a jelek szerint hasonlóan értelmezi a választóktól kapott felhatalmazást.
A rossz kormányzás terhét cipelő, a közvagyont lépésről lépésre megkaparintó, a humán szférát elhanyagoló orbáni hatalom a napi kihívásoktól menekülve az ideológiai, identitáspolitikai konfliktusok erőltetésében és a nagyot álmodásban látja a kiutat.
A Fidesz mára nem is csinál titkot abból, hogy kész politikai alapon büntetni azokat a magyar embereket, akik olyan településen élnek, amely merészel ellenzéki elöljárókat választani.
Elég volt egy pillantást vetnie a majdnem a teljes falat beborító képernyő bal felső sarkára, rögtön tudta, hogy a ma estének jó eséllyel lőttek. A csapat vesztésre állt.
Úgy látszik, világmegfejtés, diplomáciai nagyüzem és rendszerépítés mellett arra, amivel itthon megbízták: a kormányzásra nem jut energia Orbán Viktornak. Talán nem is érdekli már, a napi nehézkes teendőket nyűgnek érzi.