„Az állampolgár a választásokon felülemelkedik a saját szubjektivitásán és az objektív valóságra szavaz, ezzel teljesíti ki a demokráciát.” (Habermas)
„Mélységesen mély a tudatalattink kútja” (Jung)
A mai világban felgyorsultak az események, alig ért véget (vagy nem is ért véget…) a Covid, már itt van a klímakatasztrófa, az energiaválság és ráadásul a nyersanyag-geopolitika; pontosabban a nyersanyaghiány geopolitikája. Jogosan kérdezhetik: már megint mit találtak ki a politikusok?!
A geopolitika nem más – mondják „kicsit” cinikusan -, mint reálpolitika megvalósulása térben. Vegyük tudomásul, itt nincs helye holmi moralizálásnak, ez olyan amorális dolog. A háború az háború, az energiahiány az energiahiány, a válság az válság, a drágulás az drágulás, ráadásul a fegyverkezés az kötelező, milyenkor? Ilyenkor, arra pedig áldozni kell. Punktum. Politikai egyszeregy. Vagyis a politika irányítása kiesett a társadalom markából még közvetve is, mert ez ne legyen vitás, ez a politikai kommunikáció kétfenekű dob! De ki dobol rajta? Kevesek… Egy nagyon szűk elit, aki nem akar moralizálni, egyszerűen több hatalmat akar (lehetőleg minél kevesebb kontrollal, hol vannak már hatalmi ágak?), és minél több pénzt keresni (money drive economy). Fent nem moralizálunk, tessék meglátni, ilyen a világ, ez így működik. Viszont a mélyben a társadalom már szinte nem is létezik, csak választáskor, a legitimáció miatt fontos (olykor-olykor). Az egyre gyakoribb válságok következtében fragmentálódott, különálló csoportokra hullt szét! Az elmúlt húsz évben a szakszervezetek is halvány másolattá silányodtak, a foglalkozási csoportokat egymásra uszították (az egészségügyieknek egyszerűen ott van a rengeteg hálapénz, a tanárok nem csinálnak semmit, csak lóbálják a lábukat egész nyáron, a tűzoltók élvezik az erkölcsi kielégülést, a közigazgatásban dolgozók basáskodnak, a rendőrök autózgatnak és büntetnek stb., stb.).
Ha ez nem lenne elég; akkor a széteső társadalmi hálózatok tagjai – ó szegény Habermas, hova lettél? – legyenek morálisan fejlettek (megvan a dob, a kétfenekű). Értsék meg: átmenetileg nehéz lesz, az alapvető élelmiszerek ára a duplájára nő, az áram ára össze van kötve a hétszeresen dráguló gázárral (ez reálpolitika, nincs mit tenni), viszont a drága gázár levált a viszonylagosan olcsóbb olajártól (itt sincs helye a moralizálgatásnak).
Viszont a klímakatasztrófa megoldása ránk marad, az egyszerű állampolgárokra, mert a mi felelősségünk, mennyiszer fürdünk, milyen melegben étkezünk az emelkedő hitelkamatból megvett lakásunkban, és be merünk-e ülni a ránk tukmált, drágán lízingelt autóba (csakis bűntudattal). A folyamatosan növekvő bűntudat generálása a lehető legfontosabb kommunikációs axióma.
Rábeszélnek: vegyünk, fektessünk be napelembe 3-5 millió forintért, ja, de sziget üzemmódba (micsoda, milyen üzemmódba?), hát tényleg nem lehet az elektromos hálózatra kötni? Nem értik a balgák, hát miért fizettük a drágánál drágább hálózati díjat? – nem a hálózatfejlesztésért? Nem, nem, a törvényt mindenkinek be kell tartania: sztrájk nincs, szakszervezet nincs, polgári engedetlenség nincs! Mi van? Hát nem látod? Demokrácia van, szólásszabadság van sok-sok figyelmeztetéssel!!
Meg kell érteni, hogy gyermekünk ötös átlaggal az egyetemen maximálisan 25 ezer forint ösztöndíjat kaphat, amiért természetesen hálásnak kell lennie a mindenkori államnak. Látod, látod, érdemes tanulni a szegénynek, talán érdemesebb a jóra… a közjóra?
Meg kell érteni, a gazdagabbak még gazdagabbak lesznek, a BIGTECH cégek láthatatlan még a pénzt is eltüntetik az offshore paradicsomokban. Neked marad a környezettudatos drágulás az egyre kevesebbet érő béredből, és az eltűnő megtakarításodból kell mindezt finanszíroznod. Miért? Mert te morálisan érett vagy az amorális világban!!! És azért, mert ezt várja el tőled a mindenkori államot vezető politikus. Jó állampolgár legyél, szavazz, ne gondolkozz, higgy el mindent, amit kell, és fizess, dolgozz minél többet olcsón, valamint tapsolj, tapsolj és kussolj, kussolj!
A nem létező háttérhatalom pedig már nemcsak a társadalmi képviseletet és a társadalmi kontrollt gyengíti az állam felett, hanem egyre vékonyabb képességű politikusokat ás elő. Hol van De Gaulle, Kohl? Már-már Merkelt is visszasírjuk. Nem figyelnek a színpadi összképre sem, hol egy profi rendező?
És van egy egyre erősödő félelmem, hogy nő a baj a szuverén államok között (szélesedő stratégiai konfliktuszóna). Ráadásul a társadalmat alkotó, nehezen integrálódó különböző rétegek egymásnak lesznek hergelve? Káosz paradicsom! Mit is akarok nehezen formálódó szavakba fűzni? Hogy a vég még nem érkezett el, ez csak a kezdet, a stimulálásunk, a formálásunk, a félelemben tartásunk folytatódik, és jaj nekünk! Ha a széttöredezett társadalmi hálózatunk nem épül egybe, nem gyógyítjuk be az egymáson ejtett sebeket, akkor a hatalmi struktúra csúcsán állók fognak győzni. Ó jaj, emberiség, nem akarhatjátok, hogy Hararinak legyen igaza az információs sivatagban. Ő – az ő szakértőjük stimulál bennünket. Ne feledjétek, a hazugságból gyakran igazság lesz (elválhat a valóságtól), ez egy igazán szép paradoxon! Na, de ez egy másik sztori…
A szerző egyetemi docens
A Magyar Hangban megjelenő véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
