– Ugye, azt te sem gondolod komolyan, hogy Magyarországon most minden olyan tökéletes? – De hát nem sokkal jobb azokat a híreket hallani, amik épülő-szépülő, derűs és vidám országról adnak számot?
Vendégoldal
Nem, nem, a törvényt mindenkinek be kell tartania: sztrájk nincs, szakszervezet nincs, polgári engedetlenség nincs! Mi van? Hát nem látod? Demokrácia van, szólásszabadság van sok-sok figyelmeztetéssel!!
Amennyiben az lenne a legnagyobb baj a kormánnyal, hogy „mindent megkérdeznek, mindent felmérnek”, sosem került volna sor a trafikmutyira, a Covid-korrupcióra, a kata-átalakításra, a melegek és a tanárok elleni hergelésre.
A kínai átok beteljesedett: érdekes korokat értem meg, de elszomorít, ha arra gondolok, mit hagyunk az unokáinkra. Ma úgy érzem, nem szeretnék a saját kortársam lenni, jobb országot-világot álmodtam mindnyájunknak.
Alaszkában a téli időszakban egymást ellenőrzik a szomszédok, rokonok, hogy a házukban minden rendben van-e, tud-e fűteni és nem éhezik-e az ott lakó. Aki valamilyen oknál fogva bajba kerül, az kap élelmiszert és fűtőanyagot. Ilyen állam ez az Alaszka, senkit sem hagynak az út szélén.
Az ember biológiai fejlődése természetellenes módon fölgyorsult a többi élőlényhez képest, ezzel együtt szinte követhetetlenül fölgyorsult a környezetének általa történt durva átalakítása is – itt már tudatosan nem használom a fejlődés szót.
Le vagyunk szoktatva arról, hogy szellemi erőfeszítéseket tegyünk az igazán nagy művek befogadására. Ki olvas manapság Thomas Mannt, Dosztojevszkijt, Bodor Ádámot, Mészöly Miklóst vagy Karinthy Ferencet?
Orbán Viktor kedvenc újságját a bezárás réme fenyegetné, ha a médiapiac tisztán üzleti alapon működne.
A DK magára maradt. Egyedül szeretné a feladatot vállalni, a többi volt szövetséges nélkül, akiket ő terelt legharsogóbban egybe még tavaly. És leghangosabban árulózta le a különutasságot.
Mások szokásait elirigyelve gyakran hülyét csinálunk magunkból. A legszerencsésebbnek még az a helyzet nevezhető, ha egyszerűen sikertelen akcióként kezeljük a dolgot, és rádöbbenünk, hogy nem érdemes erőltetni.
A vasút komoly fejlesztésért kiállt. Sínfényezés, krampácsolás helyett az utasokat normálisan kellene kiszolgálni, a vonatjegyek árát utazásra ösztönzővé tenni. A tranzit áruszállítást drasztikusan felfuttatni.
A megszorítások, amelyeket folyamatosan tagadtak a választások előtt, bekövetkeztek. Milliárdok tűntek el, és most nekünk kell ezt megfizetnünk. Újra.
Miért tartom vészjósló példának az állatvédelem ügyét az uniós elvárások kapcsán? A válasz egyszerű: mert minden törvény csak annyit ér, amennyit be tudnak (vagy be akarnak!) tartani belőle.
Hol van az a „szigorú, teljesítményalapú minőségbiztosítási rendszer”, ami eldönthetné, hogy ki „jó” és ki „rossz” tanár? És hol vannak azok, akik egy ilyen – ma még nem létező – rendszert szakszerűen és objektíven működtetnének?
Az erdőknek legfeljebb a nagyon szűken vett gazdasági hasznát lehet hektárban és köbméterben kifejezni, a természeti/ökológiai (és netán esztétikai) értékét aligha.