Álláspont

Április 3.: nem végállomás

Április 3.: nem végállomás

A Brüsszellel, nem Moszkvával tovább vitázó, győztes Fidesz valamiféle válságkormányzásra készül. Hogy pontosan mire, azt a választás előtt nem kötötték az orrunkra. A közeljövő feszültséggel terhes, sok izgalmat tartogat; a történelem nem ért véget április 3-án. Mi is folytatjuk!
Elég volt!

Elég volt!

Meggyőződésünk, hogy Magyarországnak tizenkét év egyszínű kormányzás után váltásra van szüksége. Az Orbán-kormány rászolgált a bukásra, nem érdemel több esélyt. Nem, mert azzal a jelentős felhatalmazással, amit többször is megkapott, nem élt a közösség javára.
Menj a pokolba, Putyin!

Menj a pokolba, Putyin!

Mondjuk ki újra meg újra, hogy aki támad, az agresszor, aki háborút indít, emberéleteket olt ki, az orosz elnök esetében kizárólag durva hatalmi érdekből: az gyilkos. Nincs itt az ideje a finomkodásnak, Putyin, ne tedd tönkre az életünket!
Hűha!

Hűha!

Január 31-én megértettem, hogy a közmédia is punk, mi több, olyan posztmodern sajtóművészetet űz, amelynek célja az újságírás kiszabadítása a valóság, tárgyilagosság, elfogulatlanság és korrektség béklyójából.
Ki akar itt nyerni?

Ki akar itt nyerni?

Az ellenzék a többi között azzal fordíthatná a maga javára az erőviszonyokat, ha azt sugározza, hogy politikusai számára egzisztenciális kérdés a választás, s miniszterelnök-jelöltjükkel nem a bűnbak szerepét készülnek eljátszatni.