Tavaszodik, és semmi jele, hogy Európa megfagyott vagy népei fellázadtak volna a töretlenül folytatódó szankciós politika ellen. Holott ez volt az orosz terv, s bizony, a putyini propaganda kliséit gyanúsan sokszor előhúzó magyar „közmédia”, pártszolgálatos sajtó is ezt jósolta.
Ismét kiderült, hogy az Orbán-rendszer képtelen tartósan konszolidált viszonyokat teremteni a humán szféra legfontosabb ágazataiban. Ráadásul az állami egészségügy leépítése, a magánszektor hizlalása mintha tudatos törekvés lenne.
Ha a miniszterelnök valóban meg akarja őrizni a magyarság egységét – vagy legalább azt, ami maradt belőle –, akkor fegyvergyáraknál és megfiatalított vezérkarnál többre lesz szüksége: „lelki mozgósításra”.
A magyar társadalom valamiért különösen védtelen a gondolkodásán tett hatalmi erőszakkal szemben. A kormány pedig úgy jutalmaz és büntet, ahogy alattvalókat szokás.
A miniszterelnök rendszerére az ellenzék nem jelent stratégiai kihívást. Ezt nem megérteni éppúgy hiba volna az érintettektől, mint ebből azt a következtetést levonni, hogy végső soron mindegy, mit csinálnak.
A baráti közegben magát jobban elengedő miniszterelnököt afféle baleset érhette, mint 2008-ban még ellenzéki vezetőként, amikor egy értelmiségi társaságban elmondott szavai szivárogtak ki?
Lehet a Nyugatra mutogatni korrupcióügyben is, de vajon el tudjuk képzelni, hogy nálunk a hatalom legbelső köréig hatol valamely botrány felgöngyölítése? Látjuk magunk előtt a miniszterelnök ingatlanában kutakodó különleges nyomozókat?
A feladat végül is ugyanaz a magyar politika nem fideszes térfelén, mint 2010 óta folyamatosan: olyan szervezeti, személyi és tartalmi megújulás, amelynek célja és eredménye a szavazótábor bővülése.
Csak akkor nem omlik rád a Black Friday-reklámokkal agyonharsogott készülődés, csak akkor nem betegít meg az ünnep előtt mesterségesen fölszöktetett vásárlási láz, ha elfogadod, hogy a karácsony elsősorban együttlét: a családoddal, a barátaiddal vagy az emlékeiddel.
Orbán Viktor hatalmi játszmájának tétjévé tette a magyaroknak valóban járó forrásokat, s azok egy részének, sok ezer milliárd forintnak a sorsa továbbra is kérdéses. A hitelét eljátszotta, alkupozíciója pedig gyengült a mostani egyezséggel.
Matolcsy Györgynek igaza van. Bajban van az ország, mégpedig elsősorban a belső döntések miatt, ezért gazdaságpolitikai fordulatra lenne szükség. Olyan fordulatra, amihez a szándékot és a képességet sem látni az ország teljhatalmú urában.
Akárhogy is, ideológiai mutatványokkal, lejárató kampányokkal, szankciós blöffel, nagymagyarországos sállal ki lehet takarni a szociális válság ijesztő látványát.
