Kurt Vonnegut regényeiről próbáltam csevegni a mesterséges intelligenciával.
Koffein
Völner Pál és neje lehallgatott beszélgetéséből megtudtuk, hogy meddig is tart a fideszes bajtársiasság.
A most sejthető tisztogatási hullám civil kontroll hiányában azt a gyanút erősíti, hogy az egyoldalú döntéseknél a (párt)politikai lojalitás az egyik szempont.
Mintha mostanában egymás után mennének el azok, akiket sokan öröknek hihettünk.
Ha már a kormányzati nyilvánosság médiakoronájának ékkövére kavarodtam, sebtiben szerteküldöm a tekintetemet. Jó móka betekinteni az egykoron leginkább közszolgálati portál varázslatos buborékjába.
Egy helyi ellenzéki csoportosulás úgy tudott elsöprő győzelmet aratni, hogy egyrészt az országos politika Orbán-ellenes nagyágyúi „nem mennek le vidékre” segíteni, másrészt a kiépítetlenül maradt pártszervezetek híján inkább a pártlogókat elhagyva teszi a dolgát.
Annyi történt, hogy Budai Lóránt nem olyan rossz polgármester, mint azt állították róla a NER nyilvánosságában, ráadásul csapatával keményen melóztak a kampányban, ahogy amúgy a Fidesz is szokott: ajtóról-ajtóra ment a küzdelem a választókért.
TGM szigorú ítéletet mondva tartott tükröt minden rendszernek és kormánynak, amely alatt élnie adatott, amiért hol nyílt üldöztetés, állásvesztés, hol fenyegetés, gyalázkodás lett az osztályrésze.
Kirúgni azt is, aki nincs?
Nohát, erről beszélek, képesek a magyar diákokat szivatni, csak hogy Orbánt gyepálhassák. Hát milyen emberek ezek? Ezeknek már semmi se szent?
Nehezen tudok mit kezdeni azokkal a vitákkal, hogy egyes közszereplők bemenjenek-e bizonyos tévékbe, nyilatkozzanak-e nekik nem tetsző lapoknak.
Ha beüt a homárgate, akkor mindig segít a jövendölés.
Miközben az infláció száguldása már-már hungarikum, az ország pedig a statisztikák szerint továbbra is az egyik legszegényebb az EU-ban, szó nincs arról, hogy a bebetonozott hatalom csúcsain együtt sírnak, együtt nevetnek a néppel.
A teljesítménybérezés nem ördögtől való, javíthat a teljesítményen, de nem csodaszer. Túlhajszolt és alulfizetett munkavállalók nem fogják a csillagokig repíteni a magyar oktatást.
No, de mi a helyzet az ellenoldalon? Röviden: semmi. Hosszabban: nagy büdös semmi.