Igaz történetek és hazugságok alapján – hívják fel rá a figyelmet az alkotók már A Király kezdő képsorain. Később pedig Zámbó Tihamér (Ötvös András) fogalmaz úgy a Zámbó Jimmy halálát vizsgáló nyomozónőnek: „vannak helyzetek, amikor nem érdekes, hogy igaz-e [a sztori], csak jól legyen elmesélve.” Sokan ezt a sorozat ars poeticájaként értelmezik, a készítők pedig többször is kiemelték már, hogy nem dokumentumfilmet látunk. Nem érdemes tehát azt várnunk, hogy mindent és mindenkit pontosan úgy lássunk vissza, ahogy megtörténtek, illetve amilyenek a valóságban voltak. Lám, a Péterfy Bori által játszott nyomozónőt is dramaturgiai okokból tették hozzá a sorozathoz, így nyilván Zámbó Jimmy öccse sem fogalmazhatott meg számára hasonlókat. Miközben nyilván abszolút oszthatja az állítás igazságát, és akár mondhatott is ilyet a háttérinterjúkat készítő Hatala Csengének. Merthogy a forgatókönyv megírása előtt a Hírzárlat című kötet szerzője ült le a családtagokkal és egykori barátokkal, ismerősökkel, a szkriptet pedig már ezekre a beszélgetésekre alapozva írták meg.
A karakterek nagy része a saját nevén szerepel, másokat utólag írtak hozzá a történethez, a nyomozók mellett például a Jimmy-kritikus újságírót (Alföldi Róbert), megint mást több emberből vontak össze (az Interpop fesztivál után öngyilkosságba menekülő Bulányi Lászlóból itt Vilmányi lett). De ettől még a sorozat meghatározó része kifejezetten autentikus, hűen követi a valóságot mind a jól dokumentált eseményeket, mind az egyes szereplők szemszögét illetően. Hiszen lehetne-e egyáltalán teljes igazságra törekedni egy ember életének bemutatásakor? Másként jelent meg Jimmy a fiainak, másként feleségeinek és zenésztársainak. A popsztár nemrég elhunyt édesanyjával szemben sokkal elfogultabbak lehettek gyerekei, mint például a vele időnként konfliktusban álló menyei. Különbözőképp látjuk ugyanazokat az embereket, másfélék az elfogultságaink, előítéleteink, sértődéseink.
A Király viszont sokkal inkább demitizáló szándékkal készült, mintsem hogy tovább építené a legendát. Sokkal jogosabb lett volna az egyes bulvárlapoknak nagy betűkkel kiírniuk a címlapjukra: vigyázat, hazugságokat tartalmaz. Ahogy Jimmy és környezete már az énekes életében építgette a képet, számos olyan sztorit elhintve, amelyek valójában nem voltak igazak. És most nemcsak az olyan nyilvánvaló abszurdokra gondolok, minthogy az énekes lefagyasztatta hímivarsejtjeit, és azokat valaki ellopta a titkos hűtőszekrényből. De annak sem találni nyomát, hogy valóban az Egyesült Államokban kezdte volna karrierjét, és ott kiadott volna egy lemezt. (Hiába tud erről máig a Wikipedia.) Az özvegy, Zámbó Edit büntetőjogászi végzettségét szintén utólag kellett cáfolni. A Jimmyvel az Interpop fesztiválon fellépő szerető, Háfra Mari pedig bár szaxofonnal állt a színpadon, valójában nem tudott azon játszani.
A legtöbb teória pedig nyilván Jimmy váratlan halála kapcsán terjedt el. A sorozat, melynek egy részét teljesen eredeti helyszínen, az énekes csepeli házában forgatták, ezeket is igyekszik végre helyretenni. Méghozzá a lehető legjobb megoldással: nem hallgatja el a gyanúsítgatásokat, viszont megmutatja, amit Péterfy Bori nyomozónője úgy fogalmaz meg: néha a legegyszerűbb megoldás az, ami a valós is. Vagy, mondhatjuk úgy is: a legbanálisabb. A véletleneket, értelmetlen tragédiákat el nem fogadó természetünk persze mindig magyarázatot keres, és jobban hisz a szándékosságban, az előre megfontoltságban. A sorozat egésze viszont szintén arról győz meg bennünket, hogy sorsunk sokszor véletlenek összjátékán, váratlan helyzeteken, lehetőségeken múlik. Hiszen Zámbó Jimmy mint popsztár eleve szabálytalan, egyes vélemények szerint oda nem illő jelenség volt. Mindenféle médiahátszél nélkül vált Magyarország legnépszerűbb énekesévé. Miközben pedig tömegek rajongtak érte, legalább ugyanilyen széles volt a kritikusok tábora. Sokak számára a giccset, a kulturálatlanságot testesítette meg, sikerét értelmetlennek, ki nem érdemeltnek tételezték. A Jimmy-ellenes szólamokban persze bőven akadt képmutatás, igazságtalanság is. Minderről többen is írtak már, köztük elsőként György Péter az Élet és Irodalomban, később Böcskei Balázs, majd a két évvel ezelőtti Partizán-emlékműsorban is sok szó esett a vegyes megítélésről.
Az RTL streaming-szolgáltatóján elérhető, tízrészes sorozat viszont nem az énekes mentegetésére, ázsiójának javítására szolgál. Mégis valamilyen szempontból igazságot szolgáltat Jimmynek mint a tehetséges, rendkívüli hangú énekesnek. Viszont nem fél belemenni a kényes kérdésekbe, és megmutatja mindazt, amire Jimmy már jóval kevésbé lehetett büszke. Zomborácz Virág vezető forgatókönyvírónak és a többi alkotónak hála ezeket nagyon is ügyesen, fokozatosan adagolják, Jimmy sztoriját felemelkedés- és bukástörténetként is bemutatva. Az első részeket nézve még csodálkozhatunk is, hiszen az énekes jóval szerényebb, visszafogottabb figuraként tűnik fel, mint gondolnánk. A siker viszont egyre jobban megváltoztatja, ahogy persze alakítják a szakmai, magánéleti kudarcok, a támadások miatti frusztrációk és a megfelelési vágy is. Ennek ellenére később sem válik fekete-fehér karakterré, az egyik legszebb, legemlékezetesebb rész például a Krisztián fiával való kapcsolatát mutatja be. Felépítésével, időbeli ugrásaival pedig végig garantálja a sorozat a kellő feszültséget, dramaturgiai erőt. Hiába tudjuk, mi lesz a történet kifutása, A Király mégis végig képes fenntartani a figyelmünket. A mély- és csúcspontok egymás mellé vágása kifejezetten mellbevágó pillanatokat is hoz, például az első epizód végén. A színészek nagyszerű, árnyalt alakításai pedig szintén sokat hozzátesznek az élményhez. Érdemes itt kiemelni a Jimmy-t, illetve Zámbó Editet alakító két-két színészt (Nagy Ervin, Olasz Renátó, Schell Judit, Staub Viktória), valamint Gyabronka Józsefet, Lengyel Tamást, Bíró Panna Dominikát és Georgita Máté Dezsőt, akik mellékszereplőként is emlékezetesek maradnak.
A sorozattal szembeni előítéletekben ott találjuk mindazt, amivel Zámbó Jimmynek is szembesülnie kellett. Ez jelen esetben igazságtalanabbnak mondható, minthogy az RTL-széria nem az énekes szobrát faragja, és nem is kizárólag róla, de a teljes nyolcvanas-kilencvenes évekbeli magyar világról szól. Nehezen lehet megérteni mindazt, ami körülöttünk van, ha nem értjük és ismerjük, amit A Király ábrázol. Kezdve Erdős Péter popcézárságától, folytatva az Interpop fesztivál pénzszórásában manifesztálódó hirtelen megmámorosodással. Miként válhatott valaki hivatalosan bejegyzett énekessé a Kádár-rendszerben, és milyen lehetőségei voltak aztán a rendszer keretein belül? Mi vezetett a kilencvenes évek maffiózós-robbantgatós világáig? Hogyan épült a zenei elit a kilencvenes években? Miféle lenézések, szakmai féltékenységek voltak jellemzőek? Miként alakulhatott ki a Jimmy iránti fanatikus rajongás, és miért keltett ez ellenérzéseket másokban?
Sokan dicsérték, mások a hiteltelenségekért bírálták A besúgót, az elmúlt évek egyik legnépszerűbb magyar sorozatát. Tévedések akadnak persze A Királyban is, Jimmynek például előbb sikerül elénekelnie a Kölyköd voltam című számot, minthogy azt egyáltalán megírták volna. De a sorozat egésze jóval autentikusabban, pontosabban ábrázolja Magyarországot, mint A besúgó tette. A Király azért is lehet az utóbbi évek legjobb magyar sorozata, mert rólunk, az elmúlt évtizedeinkről szól, méghozzá úgy, hogy igazán csak mi érthetjük azt. Nemzetközi karrier itt eleve valószínűtlenebb lenne: mit érthet egy külföldi abból az utalásból, hogy „most komolyan rámozdult [Erdős Péter] a Marira? Vigyázz, nehogy ő legyen a következő Csepregi.” Miként értelmezhetik azt az intést, hogy Jimmy énekelje csak a Santa Mariát, és hagyja meg a másik fellépőnek a Zene nélkül mit érek én-t? Mennyire kell magyarázni a Jimmy és Pataky Attila közti rivalizálást, és azt, mit jelentett az Edda énekesének Miskolc, amiért ő akarta ott zárni A három királyok turné fellépését? És mit jelentett Jimmynek Csepel, majd később az, hogy a képviselő-választáson mégis alig valamennyien szavaztak rá?
A Király sorozatot Jimmy-rajongástól függetlenül mindannyiunknak érdemes lenne látnia, hogy kicsit jobban értsük, honnan jöttünk, hová jutottunk a nyolcvanas-kilencvenes évek Magyarországán.
A Király, magyar sorozat, tíz epizód, elérhető az RTL+-on
