Átadták a 12. Friss Hús Rövidfilmfesztivál díjait, mi pedig összeszedtük, melyik rövidfilmek tetszettek idén a legjobban.
Egyik kedvencünk, a Diamond Beauty kapta szerda délután a legjobb élőszereplős film díját, de több más általunk méltatott mű is fontos elismerésekkel távozhatott.
A magyar versenyprogram hivatalos zsűrijében ők foglaltak helyet: Rimantė Daugėlaitė, a Vilniusi Nemzetközi Rövidfilmfesztivál vezetője, Luce Grosjean, a Miyu Distribution alapítója, Lenka Tyrpaková, a Finále in Pilsen nemzeti filmfesztivál művészeti igazgatója, a Karlovy Vary filmfesztivál korábbi válogatója és Tóth Barnabás filmrendező, forgatókönyvíró, színész, producer.
Az idei fesztivál Friss Csillagai, ígéretes pályakezdői Raul Ionescu és Gellért Dorottya.
A Diamond Beauty melletti döntést így indokolta a zsűri: „mély benyomást tett a film merész, mégis érzékeny megközelítése, a vizuálisan lenyűgöző történetvezetés és a főszereplő, Nyertes Zsuzsa erős alakítása”.
Diamond Beauty
Az idei Friss Hússal foglalkozó legtöbb írás a Diamond Beauty-t emelte ki, a telexes ajánló címében is azt olvashattuk: így még egészen biztosan nem láttuk Nyertes Zsuzsát. Ha a rövidfilmfesztivál jobbára fiatal közönségére tekintünk, valószínűleg máshogy sem igen találkoztak (mostanában) a színésznővel. Már azért elismerés illeti Korom Anna rendezőt, hogy lehetőséget adott a Szegény Dzsoni és Árnika, valamint az István, a király színésznőjének, hogy újra bizonyítson. Átlényegülése valóban lenyűgöző: nehéz nem együttérezni a plasztikai korrekciókba és nosztalgiába menekülő, láthatóan erős önbizalomhiánnyal küzdő Marival. Az utóbbit persze nem feltétlenül vennénk észre, ha a hétköznapokban jönne szembe, és sokkal valószínűbben kritizálnánk vélt felszínességéért, egyszerűségéért. Korom Anna, hasonlóképp mondjuk Fazekas Máté Bence Kilakoltatásához vagy Kis Hajni Külön falkájához, nagyszerű viszont annak elérésében, hogy azonosuljunk azzal (azokkal), akikkel a mindennapos rohanásban nem feltétlenül sikerülne. Édes-bús történet a nőről, aki kétségbeesett lépésekre ragadtatja magát egy szájfeltöltésért, és ha tehetné, valószínűleg mindent megadna azért, hogy az egészet újrakezdhesse. Udvarlója, Kálmán sem tűnne elsőre atomfizikusnak, megmosolyogjuk esetlen üzeneteiért, majd nem győzünk csodálkozni gondolatai mélységén, egyediségén. Na meg azon, milyen bámulatosan utánozza a sündisznókat. A Diamond Beauty valóban az idei Friss Hús egyik legkülönlegesebb alkotása.
Tavasz
Hasonlóan Korom Anna hőséhez, a Tavasz főszereplője is a múltba menekülne, fiatalkora szabadságát és korlátlanságát hozná vissza. Roszik Fruzsina filmje viszont kevésbé földhöz ragadtan nyúl témájához, a szürrealitás be-belopózik lefekvés után a szobába, majd végleg átveszi az uralmat. A falak egyre szűkösebbek, nyomasztóbbak, majd végképp leomlanak: ahogy Zsuzsa (Antal Olga) külsőleg fiatalodna, úgy tér vissza egyszeriben ifjúsága, és döbben rá élete fásultságára, monoton szürkeségére. És persze arra, hogy nem szeretetlenül szolgálni született erre a világra. A Tavasz végső menekülésjelenete egyben az idei mezőny egyik leginkább katartikus pillanata, sokáig őrizni fogjuk még.
Az utca másik vége
Tamás (Nagy Zsolt) és fia annak iskolatársát keresi, de rossz házba csöngetnek. Jól mondták nekik, hogy akikhez érkeztek, az utca végén laknak, de ahol vannak, az az eleje. Nagy Kálmán filmjének első jelenetei pontosan tükrözik azt a zavarodottságot, amely a történetnek aztán végig szerves része marad. Iskolai zaklatást, bántalmazást panaszol az apa, miközben a másik családnál rögtön látszik, hol kell keresni a problémák eredőjét. A képlet viszont mégsem marad ennyire egyszerű: váratlanul fény derül egy hazugságra, így pedig újabb kényelmetlen döntéseket kell hozni. Nagy Kálmán filmje ebben igazán erős: szembesít azzal, hogy nem mindig könnyű jó döntéseket találni, hát még példamutatóan viselkedni a gyerek előtt. Hitelesen mutatja meg azt a bénult tehetetlenségérzést, amit legerősebben akkor érzünk, mikor más szülők durva bánásmódjával, agresszív fegyelmezési módszereivel találkozunk. Mit tegyünk, ha ráébredünk, hogy közbeavatkozásunkkal csak rontottunk a helyzeten? Különösen, ha azt érezzük, hogy ennek beismerése szintén nem szülne jó vért. Kényelmetlen, kellemetlen film Az utca másik vége, mely látszólagos lezáratlanságával viszi be az utolsó erős ütést nézőjének. Az pedig kénytelen lesz tovább gondolkozni azon, milyen hatása is lehet majd a látottaknak.
Rekonstrukt
Ulrich Gábor négyperces animációs rövidfilmje, a Dűne néhány éve sorra nyerte a filmeket, miközben a sztoriját gyakorlatilag lehetetlen volt értelmesen összefoglalni. Egyáltalán, eldönteni azt is, beszélhetünk-e hagyományos értelemben vett történetről. Pedig – ez a rendező interjúiból is kiderül – a hipnotikus erővel rezgő fűszálak susogása valódi történetet rejtett magában. Ulrich szereti a határokat feszegetni, játszani a műfajokkal és lebontani a negyedik falat, ezzel is mozgásba hozva a nézői fantáziát. A Rekonstrukt mögötti elképzelés szintén impresszív: a magyar származású képzőművész, egyben a Bauhus-csoport képviselője, Weininger Andor 1923-ban megálmodta az első magyar animációs film képes forgatókönyvét. Ulrich Gábor úgy döntött, száz évvel később meg is valósítja a művet. Nyomasztó kattogása, zakatolása, kaotikus látványvilága hasonló hatással van a befogadóra, mint a Dűne volt: nem értjük, mit látunk, mégis képtelenek vagyunk elfordítani a fejünket. Így néz ki a mozgásba hozott absztrakt művészet, melynek hiába fő ereje enigmatikussága, mégis azt érezzük, fontos dolgokat tudunk meg a világegyetem működéséről.
Miután kihánytad a vattacukrot
Varga Anna Boglárka filmje az idei mezőny azon filmjeinek sorát gyarapítja, melyek nem félnek a humorhoz nyúlni, mégis az összkép letaglózó, drámai marad. Hasonlóak szerencsére akadnak még, ebben a sorban érdemes említeni Varga Gábortól a Cicaharcot, illetve Kühnel Szabó Anitától az Apád című animációt. Csak míg a Cicaharc viszálykodó nyugdíjasai esetében elsőre talán nem mindenki számára egyértelmű a dolgok súlya, addig az Apád, illetve a Miután kihánytad a vattacukrot már az elején tisztázzák, hogy komoly üzenettel bírnak. A cinikus szurkálódásokat, morgolódásokat szeretjük nem komolyan venni, vígjátéki szituációként érzékelve az egészet. Közelebb kell mindig mennünk, hogy észrevegyük, milyen sérüléseket okoznak ezek, illetve miféle frusztrációk űzik bele az egyes szereplőket. Vannak persze olyan kivételes esetek, amikor valóban mindössze szeretetteljes csipkelődésről beszélhetünk (Tóth Barnabástól az Újratervezés a legjobb példa erre), de az esetek nagy részében valójában a családtagok csupán belső feszültségeiket élik ki a másikon. A Miután kihánytad a vattacukrot főszereplője a hipnózisnak alávetett kamaszfiú, aki szüleivel való konfliktusos viszonyát kell újragondolja, feldolgozza. Szédületes hullámvasutat jelent a hasonló mindig, Varga Anna Boglárka filmje is az egyik pillanatban még viccesnek, a következőben viszont már dühítőnek, majd torokszorítónak mutatja magát. Tehát egyértelműen hatást vált ki, nem is jelentékteleneket. Úgy tűnik, mostanában a hasonló jellegű címek (említsük csak a Veszélyes lehet a fagyit) mögött kell keressük a lényeglátó családi drámákat.
Pun Intended
Megosztó filmet rendezett Jack Turits, szélsőségesen eltérő véleményeket hallottam már róla. Ezt akár előnyére is írhatjuk: a Pun Intended nem fél megragadni a kortárs valóságot, majd ízekre cincálni azt, hogy a végeredményként feltartott tükröt mindenki felháborodottan utasítsa vissza. Van itt minden temetésre felbérelt zokogóktól a menekültügyi hivatalig, ahol az érkezőknek pisztolypárbajt kell vívniuk, majd a nyertes vándorolhat be, feltéve, ha elő tudja adni a nemzeti himnuszt. A Pun Intended helyenként nem mellőzi a Wes Anderson-i esztétikát, de például Tóth Barnabás zsűritagtól Roy Anderssont hallottam példaként, és igazat is kellett adnom neki. Abszurdból nincs itt hiány, a jelenetszerűen építkező, félúton összeérő film egyszerre szórakoztató és elképesztő, fájdalmasan igaz és bosszantóan kicsavart, nagyon is ismerős, mégis kellemetlenül elidegenítő. Dankó István, Kovács Lehel, Magyar Éva, Jakab Juli és Mészáros Máté pedig nagyszerű színészi alakításokkal emelik tovább a filmélményt. Lehet, hogy sokaknak nagyon nem fog tetszeni, de a Turits-filmet még ők sem fogják tudni egy mozdulattal félretolni.
Az idei díjazottak
Magyar versenyfilmek:
Legjobb magyar élőszereplős film – Korom Anna: Diamond Beauty
Legjobb magyar animációs film – Kühnel Szabó Anita: Apád
Legjobb női színész – Vetlényi Lili (Felfáztam)
Legjobb férfi színész – Nagy Zsolt (Az utca másik vége)
Legígéretesebb 30 év alatti rendező – Varga Gábor (Cicaharc)
Különdíj – Roszik Fruzsina: Tavasz
Magyar Játékfilmrendezők Egyesületének díja – Korom Anna: Diamond Beauty
Magyar Játékfilmrendezők Egyesületének különdíja – Traub Viktória: Cipők és paták
Diákzsűri díja – Török Marcell: Harmadnap
Nemzetközi versenyfilmek:
A legjobb nemzetközi rövidfilm – Arnas Balčiūnas: Through Gloom
Különdíjak – Guillermo García López: Even Though It's Night, Nienke Deutz: The Miracle
Közönségdíjak
Queer Dreams – Jesús Martínez: The Dinner
@Midnight – Paul Diggler: Sincopat
Weirdcore – Stephen Vuillemin: A Kind of Testament
Műfajra magyar! – Sztepanov Márkó: Préda
Nemzetközi dokumentumfilm – Jakab Edit: Szarvasbőgés
Nemzetközi rövidfilm – Heta Jäälinoja: Nun or Never!
Pitchfórum:
Lovas Nándor-díj a pitchfórum legjobb filmötletéért – Hárshegyi Vivien: Margareth
A pitchfórum zsűrijének elismerő oklevele – Vas Marianna: Mirhó
Artikel ReStore különdíja – Dubinyák Réka: Szeplőtelen
Magyar Játékfilmrendezők Egyesületének különdíja – Dubinyák Réka: Szeplőtelen
A Balázs Béla Forgatókönyvíró Pályázat díjazottjai:
Bódi Zoltán: Ahová születni kell
Gergely Zoltán: Csodálatos fasírt
