Az irodalom a bennünket körülvevő világ, a társadalom és az ember tükre, és aki képes mindezekről hitelesen mesélni, valós és hihető történeteket elmondani, folyamatokra, feszültségekre és megoldási lehetőségekre rámutatni, annak a szavára odafigyelnek.
Pár perc próza
Nehéz úgy szeretni, hogy észrevegyük, az adásban van a legtöbb önzés. És néha el kell engednünk a magunk szerelmeit.
Szó sincs róla, hogy történelmünk legnagyobb pillanatai forradalmaink és szabadságharcaink lettek volna. Ugyan már, hősiesek voltak (hát persze), de elbukott mindegyik. A magyar történelem legnagyobb pillanata ezzel szemben a kiegyezés volt.
A köznép elől korábban is elzárt, a sikeres árverés után pedig csak a milliárdosok házában látható képekhez, rajzokhoz, kéziratokhoz, metszetekhez nem ragasztózhatta oda magát az emberiségért felelős társaság egyetlen tagja sem. Ez volt az évszázad legolcsóbb biztosítása.
Itt talál menedékre a „mi, magyarok”, a „mi, keresztények”, a „mi, székelyek”, a „mi, fradisták”, a „mi, európaiak”, a „mi, liberálisok” – mind-mind mintegy értelmező jelzővel karakteresre pofozva a hevenyészetten összerántott gyülekezetet.
Gyermekkorom boldog nyarai. A Velencei-tó a Balaton kistestvére. Ha partvidékén eltöltesz pár napot, egyből helyi polgárnak érzed magad. A Balatonra üdülni mennek az emberek, ide nyaralni hazajárnak.
Az olvasó eljátszhat a gondolattal, és elképzelheti, amint ül a költő, és a rá jellemző stílusban üti-vágja, ostorozza vagy épp finom kardvágásokkal dekorálja ki a tehetségtelen szerzőket.
A Louka söröket három vállalkozó kedvű, sörkedvelő helyi férfiú főzi 2012 óta, újabban állandó helyük van a kézműves nedűkre szakosodott boltok polcain.
Számomra ez nagy lépés egy olyan világ felé, ahol az ember és természet kapcsolata szorosabb, őszintébb, okosabb, ahol a világválságra jobb válaszokat találunk, egyénileg és közösségileg is, ahol a beporzók védelme, szerepe, fontossága nem kérdés.
A legkevésbé sem a marketing hiányzik a magyar borfogyasztónak, annál inkább a jártasság és az önállóság. Csak ahhoz, ugye, idő kell, nyitottság, edukáció. Ezekre meg kinek van ma ideje. Bőven elég, ha hozunk bizonyos számokat.
Iza Martens szerint konzervatív gondolkodású. Borsits Alex szerint szabadkőműves. Gabi Domokos szerint szar apa. Vica Szűrös szerint a szeretőjétől született a gyerek, és a feleség csak ilyen feltételek mellett bocsátott meg neki.
Egy idő után már nemcsak a vakáció alatt írtam, hanem tanév közben is, lecke helyett. Az egyik haverommal sokat csavarogtunk a városban, olyankor útba ejtettük a könyvtárat is, ahonnét egy csomó könyvet vittem haza, hogy tudjak miből inspirálódni.
Megérkeztél. Idejöttél közénk, kislegény. Nagyon vártunk. Vártak nővérkéid, szüleid, az egész család. Már régen elfelejtettük a nehéz perceket, amiket édesanyádnak okoztál az elején, olyan most már, mintha meg sem történt volna.
Doktor úr, mondta 1958-ban Fazekas bácsi, Magda lányom most kapott diplomát, szívesen megfestené a doktor urat, ha elfogadná. Családom ajándéka lenne.
Mit akar tőlem a Ménesi, Bakator és Somlói delejháromszögében ez a nyelvész, ez a nagy hatású pedagógus, néhai egyetemem néhai dékánja? Mit?