A tizenegyes Balling fokú Zámecky Máz újra meg újra képes meglepni fogyasztóját azzal, ahogyan valóban minden kortyában harapni lehet a gabonát.
Pár perc próza
Nagyapám hétfőnként ment a faluvégi pékségbe, és minden alkalommal elhozott egy ötkilós kenyeret. A héjára ragasztott cetlit most is látom magam előtt.
Éppen Zolit fogtam le, hogy Erik a szájába tömhessen valami fura kinézetű cuccot, amikor megláttalak, az apukád kezét fogva ballagtál a kerítés túloldalán, helyes csíkos harisnyában.
Mindent ért. A féllábú, borszagú öreget, a kerekes kocsit, a járványt… ezt a furcsa, boldog, szomorú, átkozott világot… Talán azt is, miért nem jön az illatos hölgy többé.
„Szóval ez itt neked már a Bach-korszak, mi?, üvöltött fel. A kis londoni reklámguru elérzékenyítve hazajön egy lázadás hírére, és rögtön Kufsteint kiált? Láttad, mi minden jó történt itt azóta, hogy Londonban urizálsz?”
Úgy éreztem, erősen kell kapaszkodnom abba a szálba, hogy el ne dőljek. Hogy a lábam, ami odabent is remegett már, képes legyen megtartani. Rettenetesen hosszú volt az az öt perc.
Hát igen, gondoltam ellágyulva, ilyen rosszul is csak a munkahelyén érezheti magát az ember. Ez az érzés hiányzik a Zoomon.
Arra gondolok, úgy éltél, hogy nem láttalak meghalni, és úgy haltál meg, hogy nem láttalak élni.
Hogy miként lendíti fel a koronavírus második hulláma a turizmust? Máris szemléltetem, egy kevésbé reprezentatív mintán – saját családomon.
Tudják, ugye, hogy a címkézők a boldogtalanabbak. Gyanakodnak, méregetnek, fontolgatnak. A végén skatulyáznak. Muszáj nekik. Ezt várják tőlük.
Anyámék biztosan délután ajándékoznak meg, ha osztálytársaim nem is jöhetnek, de legalább Pityu, iszunk kakaót ketten.
Tél van, hideg, és nagyon félek attól, mi lehet Csöpivel.
Az 1906. június 20-áról 21-ére virradó éjszaka egy csapatnyi indián összetűzésbe keveredett a budapesti Kerepesi út 63. szám alatti szórakozóhely személyzetével.
Feri és Attila egy kisnövésű, rendkívül mogorva öregasszony oldalán ballagtak iskolába, nyíltan és önfeledten rettegtek tőle. Egy félelmetes, apró asszony, aki mintha görcsből lenne. Bibircsókok sokasága.
Ez a hazaszeretet! – gondolta. Igen, pontosan ez; a főzelék, a pörkölt, a Duna, és a fények rajt, ahogy másutt a világon semmiféle vízen.