A NER-ben az Orbán-rezsim működtetői ma még ott tartanak, hogy aki nincs velük, az kemény ellenség, idegen hatalmak, vagy Soros ügynöke, kommunista-leszármazott, ezért aztán vele szemben bármi megtehető.
Publicisztika
Az a Nike akar új erkölcsöt diktálni a civilizációnak, amely gyermekmunkások tömegét dolgoztatja éhbérért a harmadik világban. Extrém módon szennyezi a természetes és a szellemi környezetet, dolgozóinak nemcsak a bére gyalázatosan alacsony, hanem a munkakörülményeik is rettenetesek.
Fürkészeink és potyázóink... Oppardon! Szóbotlás. Szóval fürkészeink és portyázóink jó munkát végeztek. Olyan jót, hogy erről is muszáj lesz minden információt titkosítani egynéhány évre.
Tényleg, fel kell háborodni azért, mert a törvények ránk is vonatkoznak?
Magyarország hátsó udvarába vitt el minket, amit a nagypolitika legszívesebben soknullás fejlesztésekkel hivalkodó óriásplakátok mögé, esetleg túlárazott térkövek alá rejtett volna.
A külügyminiszter tegnap délután a Külügyek Tanács-ülés után odasétált egy bekapcsolva felejtett kamera elé és a Facebookon közvetített élő adásban elkezdett hülyeségeket beszélni arról, hogy messze ültek egymástól és rájuk szóltak, ha összebújtak.
Földi László megjegyzését akár fenyegetésként is értékelhetik azok, akik a NER által „védett” személyek múltjából kínos ügyeket hoznak a felszínre.
A NER három alkalommal is segítette a pedofil bűnözőt, hogy puhára essen.
Amit egyszer kinyomtattak, azt akár száz évvel később is elő lehet bányászni – ahogy ezt az Arcanum példája is mutatja. De leszünk-e ilyen szerencsések az internetes tartalmakkal?
Messze volt még a húsvét, az asszony tudta, a lányáék annál hamarabb nem jönnek, telefonálni meg csak akkor szoktak, ha akartak valamit, vagy valami hülye kérdés az eszükbe jutott.
Az olasz zeneszerző felbecsülhetetlen hatást gyakorolt a (populáris) kultúrára, kitörölhetetlen nyomot hagyott a világban.
Van valami sajátosan önsorsrontó abban, ahogy a kormányoldal által liberális címkével megjelölt ellenzék rendre olyan álláspontot foglal el, amely mögé aligha lehet társadalmi többséget felsorakoztatni.
Néha (gyakran) végig kell menni a piacon, beszívni a kolbászos bódénál a didergős hazai disznótorok illatát.
Léteznek a dimenziókat keresztül-kasul lyuggató féregjáratok, mi pedig szerencsétlenségünkre belekeveredtünk valami időhurokba, és az ötvenes éveket tapossuk újra meg újra, örökkön örökké?
Mindig mindenki szidja nagyképűen. A sztereotípiáknak azonban igenis jólesik nekimenni. A nyakamat teszem rá, hogy a franciák találták ki az egészet.