Kovács Gergely, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt elnöke a hazai politikában szokatlan nagyvonalúsággal jelentette be, hogy pártja nyolcvan körzetben nem állít jelöltet, nehogy megakadályozza az O1G-koalíció győzelmét. Míg az egyszázalékos LMP és Párbeszéd az egykori kommunistákkal meg az egykori fasisztákkal üzletel, hogy pénzre és pozíciókra váltsa nem létező támogatottságát, addig az ezeknél sokkal hitelesebb és erősebb kutyák elnöke bármiféle alku és zsarolás nélkül nyolcvan körzetben lépteti vissza jelöltjeit. Teszi ezt egyoldalúan és feltétel nélkül, csak hogy vesszen Orbán Viktor.
Ezt a gesztust volt képtelen megtenni a teljes ellenzéki spektrum két évvel ezelőtt, pedig ha csak tíz körzetben rászánták volna magukat, ma nincs fideszes kétharmad. A kétfarkú kutyák most nyolcszor ekkora áldozatot hoznak: nyolcvan körzetben lépnek vissza – s mindössze azon a harminc helyen indítanak jelöltet, ami az országos listájuk felállításához minimálisan kell, s ezt is olyan körzetekben teszik, ahol az összefogás győzelmét biztosnak ítélik.
Erre az ajánlatra a pszichopátiás működésen innen nem kell sokáig keresni a választ: köszönjük szépen! Esetleg felvetődhetne, hogy néhány körzetben az O1G-koalíció is visszalépteti jelöltjeit a kutyapártiak javára. Ahogy azonban az ellenzék politikai és médiaelitje a Kétfarkú Kutya Párttal bánik, az egy demokráciában elfogadhatatlan – s persze értem én, hogy ez nem demokrácia, de az ellenzéki pártok és orgánumok ugye épp azt akarják helyreállítani. A közéleti sajtó beszámolói ehhez képest véletlenül sem a történelmi mértékű nagyvonalúságot, hanem kifejezetten a külön indulás tényét emelik ki – így uszítanak a kutyák ellen, akik nem hajlandók összefogni.
Döbbenten szemlélem a balliberális kommentfalakat, amelyeken az ellenzéki felhasználók olyan vérszomjas indulattal írnak a kutyákról, mint a Vadhajtások kommentelői a melegekről. „Mit képzelnek? Hogy merészelik? Ahelyett, hogy szégyellnék magukat. Takarodjanak a közéletből!” Mindez a gyűlölet azokkal a kutyákkal szemben bugyog fel, akik egymaguk szálltak szembe a kormány migránsellenes gyűlöletkampányával, akik soha semmilyen alkut nem kötöttek az Orbán-rendszerrel, akiknek nemcsak az ellenzékisége megkérdőjelezhetetlen, de egyenesen a balliberális oldal legromlatlanabb részét, erkölcsi aranytartalékát képezik.
Tényleg az elpusztításuk a demokratikus Magyarország érdeke? Tényleg jobb hely lenne a Kárpát-medence, ha nemcsak a nemzeti, hanem az O1G-együttműködés is kíméletlenül leszámolna a maga másként gondolkodóival? Egy fasisztoid tömb helyett tényleg jobb lenne kettő? Erkölcsileg tényleg elfogadhatatlan, hogy bármilyen nyomasztó is a Nemzeti Együttműködés Rendszere, van egy ellenzéki erő, amely mégsem hajlandó a DK-val meg a Jobbikkal összefogni? Mondom ezt úgy, hogy én is úgy vélem: ennek az összefogásnak meg kell születnie, és ki kell hívnia az Orbán-rendszert – de biztos, hogy nem így.
Az volna a kulturális minimum, hogy az ellenzéki pártvezetők kiálljanak a kétfarkú kutyák mellett, megvédjék a döntésüket, és elmondják, hogy épp azt a politikai kultúrát akarják felszámolni, amely ilyen módon démonizál, amely ennyire bestiálisan erőszakos és kizárólagos. A kormány kihívói közül azonban senki sem száll szembe Orbán Viktor és Habony Árpád szellemével – nekik ez tökéletesen megfelel, hisz a butaság és a gyűlölet ezúttal nekik kamatozik.
Ezt a brutális működést még a mandátumlogika és a matematika sem menti. Aki ma a kétfarkú kutyákra szavaz, az azért teszi ezt, mert nem kér a Jobbik, a Momentum és Gyurcsány Ferenc szövetségéből. Ha nem lennének a szavazólapon a kutyák, akkor ezek az állampolgárok nem mennének el választani, mert nem hajlandók azokra voksolni, akik szerint nincs joguk a létezéshez. Ezek a választók pedig hiányozni fognak abban a nyolcvan körzetben, ahol a Fidesz az ő részvételükkel lenne verhető.
A Publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
Olvasna még Puzsér Róberttől? Kattintson!
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/41 számában jelent meg október 9-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/41. számban? Itt megnézheti!
