A hamu alatt már ott parázslott az a „konzervatív zendülés”, amely a Fidesz és Orbán szélsőjobboldalivá válásával kapta meg a kezdőlökését, és most Márki-Zay Péter közös ellenzéki miniszterelnök-jelöltté avanzsálásával kapott óriási esélyt.
Publicisztika
A liberális network értelmisége belátta, hogy nem érdemes egy DK vezette ellenzékre váltani a jelenlegi hatalmat. Jelenleg Márki-Zay Péter a politikai centrum és a liberális értelmiség legjobb esélye.
Hogy két történetünk közül melyik történetben vannak pártállami módszerek, és melyikben fontosabb a háttérben meghúzódó Gyurcsány-szál, annak eldöntését az olvasóra bízom.
Vannak, akik a változásért mennek az utcára. Vannak, akik a változás ellen. Miért is ne, hiszen zsákutcában is lehet menetelni. Egészen a falig. Sőt, helyben járni még ott is lehet, ha tetszésünk úgy tartja, akár még díszlépésben is.
A pártközpontban kiagyalták a zseniális ötletet, miszerint ellenzéki megszólalás csak úgy jelenhet meg, ha már megszületett rá a Fidesz reakciója, a hírben pedig a kormánypárti reagálásnak kell előbb szerepelni.
Orbán Viktor szerint a hatalomra törő ellenzékiség hazaárulás, legalábbis akkor, ha az ő hatalma a tét.
Teljes tévedés Márki-Zay Pétert a jobboldalisága miatt azonosítani a jelenlegi miniszterelnökkel.
Kiderült: küzdeni tud, de ez önmagában még nem elég Orbán Viktor leváltásához. A győzelemmel az ő nyakába szakadt az ellenzéki összefogás összetartásának és jövő tavaszi választási győzelmének fő felelőssége is.
Az iliberál tours unortodox flottájának egyhangú látványa önmagában is erős szimbólum. A piszkosfehér buszlabirintus nem üzen mást, mint azt, hogy „jössz velünk te is, különben tudod mi lesz”.
A haladó szellemű középosztálybeli anyákat a gondosan előkészített újratölthető vizespalackról, bedobozolt, felkockázott idénygyümölcsről és a „mosipelusról” ismerhetjük fel, a progressziót figyelmen kívül hagyókat a bolti barackléről, ropiról és eldobható pelenkáról.
Gondolom, vannak látványosabbak is szerte a világon, inkább vagy kevésbé egzotikus kontinenseken, nekem ez jutott, nem vagyok elégedetlen.
Erzsit mindenki csúfolta, mert ő nem sváb, egyedül ő nem járt a nemzetiségi néptáncra, pedig ő akart volna, de a szülei nem engedték, és pénzük sem lett volna a ruhabérlésre a fellépésekhez.
Keressük a földönkívüli életet, és alig figyelünk a közvetlen személyes kapcsolatainkra; nemzetközi tudóscsoportok hatalmas összegeket költve dolgoznak rég kipusztult élőlények „újraélesztésén”, miközben sorra fogyatkoznak és tűnnek el mellőlünk évezredes élőlény-társaink.
Az egykori pártfőtitkár valódi arca és hamis imázsa között tátongó szakadék hatalmas, amelynek fontos eleme az is, hogy nemcsak az 1956 utáni, hanem az az előtti sztálinista rendszerben is kulcsfontosságú szerepet töltött be.
Október 23. tájékán érdemes volna elgondolkodni azon, hogy sem jogászkodással, de még parlamenti kétharmaddal sem tanácsos átírni, semmibe venni a nép akaratát.