Tényleg, fel kell háborodni azért, mert a törvények ránk is vonatkoznak?
Publicisztika
Magyarország hátsó udvarába vitt el minket, amit a nagypolitika legszívesebben soknullás fejlesztésekkel hivalkodó óriásplakátok mögé, esetleg túlárazott térkövek alá rejtett volna.
A külügyminiszter tegnap délután a Külügyek Tanács-ülés után odasétált egy bekapcsolva felejtett kamera elé és a Facebookon közvetített élő adásban elkezdett hülyeségeket beszélni arról, hogy messze ültek egymástól és rájuk szóltak, ha összebújtak.
Földi László megjegyzését akár fenyegetésként is értékelhetik azok, akik a NER által „védett” személyek múltjából kínos ügyeket hoznak a felszínre.
A NER három alkalommal is segítette a pedofil bűnözőt, hogy puhára essen.
Amit egyszer kinyomtattak, azt akár száz évvel később is elő lehet bányászni – ahogy ezt az Arcanum példája is mutatja. De leszünk-e ilyen szerencsések az internetes tartalmakkal?
Messze volt még a húsvét, az asszony tudta, a lányáék annál hamarabb nem jönnek, telefonálni meg csak akkor szoktak, ha akartak valamit, vagy valami hülye kérdés az eszükbe jutott.
Az olasz zeneszerző felbecsülhetetlen hatást gyakorolt a (populáris) kultúrára, kitörölhetetlen nyomot hagyott a világban.
Van valami sajátosan önsorsrontó abban, ahogy a kormányoldal által liberális címkével megjelölt ellenzék rendre olyan álláspontot foglal el, amely mögé aligha lehet társadalmi többséget felsorakoztatni.
Néha (gyakran) végig kell menni a piacon, beszívni a kolbászos bódénál a didergős hazai disznótorok illatát.
Léteznek a dimenziókat keresztül-kasul lyuggató féregjáratok, mi pedig szerencsétlenségünkre belekeveredtünk valami időhurokba, és az ötvenes éveket tapossuk újra meg újra, örökkön örökké?
Mindig mindenki szidja nagyképűen. A sztereotípiáknak azonban igenis jólesik nekimenni. A nyakamat teszem rá, hogy a franciák találták ki az egészet.
Az elmúlt hetekben két példa is szolgált annak szemléltetésére, hogy miként kényszerít a Fidesz ellenzéki szereplőket olyan identitáspolitikai álláspontok mögé, amelyek racionálisan és morálisan már középtávon is tarthatatlanok.
Elég nagy bajban leszünk, ha a kormány nem fogja vissza a milliárdokban mérhető pénzszórást a felesleges dolgokra. Ha megszorítással reagál a hiányra, a terhet megint a legcsekélyebb érdekérvényesítő képességgel rendelkező társadalmi rétegek nyakába fogják zúdítani.
Bár Orbán Viktor szavakban 2030-ig tervez, a gyakorlatban igyekszik minél több területen felkészülni egy esetleges kormányváltás lehetőségére