Olyan helyeken jár Magyar Péter, ahol „tévéből jövő” közéleti személyiség nemigen fordult meg mostanában. Ahol 14 éve megállt az idő, most emberek kezdtek el vitázni, elmélkedni: „lehetne esetleg jobb is annál, mint ami most van”.
Publicisztika
Valahányszor ott jártam, lestem, ámultam, mert a rádió roppant fontos hely volt, nemcsak a hivatalos politika szócsöve, de kultúrközpont; rádiójátékok, színházi közvetítések, opera, operett, hangverseny.
Akik a gyermekvédelemben dolgoznak, élnek, régóta nem remélnek. Ám a kegyelmi ügy kirobbanásával megcsillant a remény: hátha felismeri a társadalom, talán a kormány is, ez így nem mehet tovább.
A hazaszeretet nem szégyen és nem bűn. Nemzetünk jelenleg megújhodásra vár. A jövőnk érdekében együtt szükséges dolgoznunk, vállalva ennek áldozatát. Közösen dönteni, felkészülni a ránk váró, esetleg kemény megrázkódtatásokkal járó valóságra.
Ahhoz képest, hogy nem kis részben ott lettem azzá, akivé lettem, az utóbbi tíz–tizenöt évben egyre kevesebbszer mentem moziba. A távol maradásnak volt egy roppant banális oka.
Orbán beszédei nemcsak a hazugságok, hanem az egyre inkább háborúpárti retorika miatt is aggodalomra adnak okot mentális állapotával kapcsolatban.
Akármire is gondolt a kancelláriaminiszter – azzal, amit és ahogy előadott, olyan bepillantást engedett a kormányzati kommunikáció díszletei mögé, ami az intézményi és bizalmi káosz képét festi fel.
Nem az a kérdés, hogy ki fogja a hatalmat megszerezni, hanem hogy azzal az eltökélt szándékkal teszi-e, hogy ha megszerezte, hiánytalanul visszaszolgáltassa azoknak, akiket megillet.
Beismerem, elhamarkodtam a dolgokat. Naivan azt vetítettem előre, hogy színvonalas főpolgármester-jelölti kampány várható.
Azon sem csodálkoztam volna, hogy amikor Semjén április 6-án meglátja a körülbelül és minimum 150-200 ezres tüntető tömeget, javaslatot tesz egy „Viktor, ez már nem vicc!” fedőnevű veszélyhelyzetre.
Tudjuk, Orbán Viktor júniusban el akarja foglalni Brüsszelt – a hadtudomány szerint azonban nem vezet jóra, ha a hadvezér semmibe veszi a tényeket.
A baloldalon minden párt egyforma, háborúpárti és áskálódnak Magyarország ellen Brüsszelben. Orbáni egyszeregy.
Az egyetemekre erőltetett hatékonysági mércék öncéllá váltak, ami mind az oktatás, mind a kutatás minőségét rontja.
A rogáni propaganda kontraproduktivitását növelő tényezővé válik lassan a Radó-problematikát megfejteni képtelen egykori bajai focista.
Magyar Pétert megkedvelte a választók egy része: hitelesnek látják, őt pedig viszi a lendület – ilyet a Fideszben nemigen lát mostanság a közönség. Vagy ha mégis, az rosszul végződött.