A „jó öreg” fideszes emberem sopánkodik, mert már a minisztériumban is felütötte fejét a kétkedés és bizonytalanság, s a kávészünetben arról megy az óvatos folyosói suttogás, hogy ez most valami más.
Különös érzés foghat el bennünket, ha a hazai viszonyok ismeretében figyeljük a miniszterelnöknek a múlt heti, úgynevezett CPAC konferencián elmondott beszédét.
Olyan helyeken jár Magyar Péter, ahol „tévéből jövő” közéleti személyiség nemigen fordult meg mostanában. Ahol 14 éve megállt az idő, most emberek kezdtek el vitázni, elmélkedni: „lehetne esetleg jobb is annál, mint ami most van”.
Nemrég Bayer Zsoltnál nevetgélt ezen, miközben a főpolgármester „karakterét” jellemezte.
Azon sem csodálkoztam volna, hogy amikor Semjén április 6-án meglátja a körülbelül és minimum 150-200 ezres tüntető tömeget, javaslatot tesz egy „Viktor, ez már nem vicc!” fedőnevű veszélyhelyzetre.
A rogáni propaganda kontraproduktivitását növelő tényezővé válik lassan a Radó-problematikát megfejteni képtelen egykori bajai focista.
Magyar Pétert megkedvelte a választók egy része: hitelesnek látják, őt pedig viszi a lendület – ilyet a Fideszben nemigen lát mostanság a közönség. Vagy ha mégis, az rosszul végződött.
Az utóbbi hetekben a bejáratott gépezet működésében jelentős, korábban nem tapasztalt zavarok léptek fel, amelyek nagyrészt Magyar Péter megjelenésének és intenzív jelenlétének következményei.
Hú, de kár, hogy most nincs karácsony! Akkor a parlamentben a miniszterelnök úr a kínos kérdésekre most is válaszolhatná ugyanazt a frappáns és minden okvetetlenkedést elnémító mondatát.
A deliráló Bencsik András joggal tart ettől a tömegtől, hiszen ez a réteg az egyetlen, amely közösen utasítja vissza mind Orbán Viktor, mind Gyurcsány Ferenc ajánlatát, és amely mindenképpen le akarja zárni a korszakot, amiben még dívik egymás lepatkányozása.
Az, hogy a független hatalmi ágak kézi vezérlésre állítását és úgy általában a magyar jogállam lebontását egy új Mónika-show keretei közt kísérhetjük figyelemmel, kiről állít ki lesújtóbb bizonyítványt: kormányunkról vagy rólunk, szavazókorú magyar polgárokról?
Másfél évtized aljassági rutinja ment seperc alatt a levesbe Magyar Péter színre lépésével: már nem lehet összegyurcsányozni, nevetséges sorosozni, a dollárbaloldal meg viccnek is rossz.
Mi lehet az oka annak, hogy abban az országban, ahol az MSZMP uralma a Fidesz képében él tovább, Schiffer András magára vállalja a Hazafias Népfront szerepét?
Hosszasan lehetne sorolni a kormány és a Fidesz szempontjából kényes témákat, amelyekkel kapcsolatban a kérdéseket feltevő magyar azonnal hazaárulóvá és a dollárbaloldal emberévé válik. Mindez rendkívül kontraproduktív, és egyértelműen rosszat tesz a magyar közéletnek.
Megindult az erjedés az elmúlt két hónapban. Rohad a Fidesz jelképe és rohad maga a rendszer is, sokak örömére végre.