A miniszterelnök testtartása is megváltozik, ha nyugati vezető helyett keleti autokratával találkozik: hajbókolva azonnal megtalálja a tisztelet hangját. Egészen bizarr, ahogy kézi vezérelt médiája szalutált a kommunista Kína vezérének.
Ma nem könnyű olyan forgatókönyvet elképzelni, amiből Gyurcsány Ferenc igazán rosszul jönne ki – amiben ne ő lenne legalább a nevető harmadik. Csakhogy a jelenlegi választási rendszerben a nevető harmadik végül az első helyezettnek ad okot az örömre.
Boldog vagyok, mert, ha majd az unokám megkérdezi, hogy nagypapa, hol voltál, amikor a Fidesz-közeli közvélemény-kutatók nyílt sisakkal és büszkén csináltak hülyét magukból, mosolyogva válaszolhatok, hogy hát ott voltam.
A magukat jobboldalinak nevező tartalomgyártók tűzzel-vassal tolják baloldalra Magyar Pétert, s próbálják bizonyítani, hogy ő márpedig a dollárbaloldal embere, külföldi támogatással. Ez azonban sehogy sem akar összejönni.
Orbán Viktornak hatalma stabilizálásához három társadalmi tendenciát kellene megállítania még ebben az országgyűlési ciklusban.
A Tisza Párt felívelése egyelőre megállíthatatlannak tűnik, de milyen a hangulat a Fidesz belső köreiben, mennyire érzik veszélyesnek a változó közhangulatot?
Ha ti jól harcoltok, akkor ez a harcunk sikeres lesz – mondta a külügyminiszter.
A dollárcseléd ma – akár egykoron a kommunizmus kísértete – diadalútját járja minálunk. Csöndben, alázattal tanulni a nagy elődöktől nem szégyen. Becsület és dicsőség dolga az.
A „jó öreg” fideszes emberem sopánkodik, mert már a minisztériumban is felütötte fejét a kétkedés és bizonytalanság, s a kávészünetben arról megy az óvatos folyosói suttogás, hogy ez most valami más.
Különös érzés foghat el bennünket, ha a hazai viszonyok ismeretében figyeljük a miniszterelnöknek a múlt heti, úgynevezett CPAC konferencián elmondott beszédét.
Olyan helyeken jár Magyar Péter, ahol „tévéből jövő” közéleti személyiség nemigen fordult meg mostanában. Ahol 14 éve megállt az idő, most emberek kezdtek el vitázni, elmélkedni: „lehetne esetleg jobb is annál, mint ami most van”.
Nemrég Bayer Zsoltnál nevetgélt ezen, miközben a főpolgármester „karakterét” jellemezte.
Azon sem csodálkoztam volna, hogy amikor Semjén április 6-án meglátja a körülbelül és minimum 150-200 ezres tüntető tömeget, javaslatot tesz egy „Viktor, ez már nem vicc!” fedőnevű veszélyhelyzetre.
A rogáni propaganda kontraproduktivitását növelő tényezővé válik lassan a Radó-problematikát megfejteni képtelen egykori bajai focista.
Magyar Pétert megkedvelte a választók egy része: hitelesnek látják, őt pedig viszi a lendület – ilyet a Fideszben nemigen lát mostanság a közönség. Vagy ha mégis, az rosszul végződött.