Gondolkodni felejtettünk el!

Gondolkodni felejtettünk el!

Választási plakát 2018-ban (Fotó: Kovács Zoltán Imre)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Töprengések a hazugság hatalmáról, az irracionális gondolkodásról, a nyugatnémet márka erejéről és arról, miként lehet kilépni a politikát jelenleg meghatározó spirálból.

Így, egy hónappal az ellenzéki összefogás váratlanul gyenge választási szereplése után még mindig a sötétben tapogatózunk a meglepő eredmény okait illetően. Sok szakértő okos és helytálló értékelésével tudtam egyetérteni, de valahogy a sok magyarázatból nem derült ki a nagyarányú vereség egyértelmű oka.

Hiszen most az egyszer igazán volt esély Orbán Viktor legyőzésére. Az ellenzék összefogott végre, a felpörgött inflációt mindenki érzékelte, ha vásárolni ment. Ott volt a félrekezelt covidjárvány a közel világelső magyarországi halálozási aránnyal, az egészségügy lerongyolódását csak az nem látta, aki nem ebben az országban él. Folyt a pedagógussztrájk, rájuk égett a Szájer-ügy és sok korrupciós botrány. A váratlanul kitört orosz–ukrán háborúban Orbán a rossz oldalra állt, emiatt még lengyel barátai is elfordultak tőle. A kormány magatartása miatt szégyenné vált Európában magyarnak lenni. Ráadásul Orbán Viktor és kormánya valóságos nemzetbiztonsági kockázattá vált, amikor azt hangoztatta, hogy a NATO nem véd meg bennünket.

Miért győzött mégis Orbán? Mert esett a hó? Mert sikerült neki egy ütőset hazudnia, hogy az ellenzék háborúba vinné az országot? A végtelen médiafölény miatt? Mert megvette a választókat az adókedvezménnyel és a tizenharmadik havi nyugdíjjal? Mert az ellenzéki összefogás nem működött jól? Mert a pártok nem tudták teljes erőbedobással támogatni az előválasztás által rájuk tukmált párton kívüli Márki-Zay Pétert mint közös miniszterelnökjelöltet? Mert Márki-Zay hibásan kommunikált a kampányban?

Mindez igaz, mégsem magyarázza az eredményt. A közvélemény-kutatók 1-2%-os Fidesz-előnyt mértek a választás előtti héten. Ebből lett listán 54– 34 a Fidesz javára, vagyis 20%-os különbség. Volt olyan közvélemény-kutató cégigazgató, aki azt mondta, hogy ezek után önvizsgálatot kell tartaniuk, mert valamit rosszul végeznek a munkájukban.

Sokan sokat tettünk az ellenzék győzelméért, olyat is, amit az előző választásokon nem. Én magam is az egyik lányommal ellenzéki szavazatszámláló voltam egy Baranya megyei kistelepülésen, Kétújfaluban. Csalást vagy arra irányuló kísérletet nem tapasztaltunk. Viszont a faluban – az én várakozásomhoz képest – meglepően jól szerepelt az ellenzék, 31%-ot kapott. Tehát az sem igaz, hogy vidékre nem jutott el az ellenzék hangja.

Ahogy a szavazatszámlálással végeztünk, a közel háromórás úton hazafelé végig a váratlan eredmény okait próbáltuk megtalálni. Másnap már odáig jutottam, hogy csoda történt, de sajnos a Fidesz javára.

Ezt a véleményemet továbbra is fenntartom, mégsem értek egyet az olyan elemzőkkel, akik fatalizmusba hajolva azt mondják, hogy Orbánt ezek után már nem lehet legyőzni. Igenis van remény, és tehetünk valamit a sorsunk jobbra fordulása érdekében! Mégpedig azért, mert a hazugság hatalmával nyert a Fidesz. Nemcsak most, hanem minden alkalommal 2010 óta. Tehát a hazugság hatalmát kell megtörnünk!

Ehhez fel kell hívnom a figyelmet egy, a háttérben zajló folyamatra, amely a választásokat egyre inkább befolyásolja. Nemcsak nálunk, hanem világszerte, mivel világjelenségről van szó.

A jelenség, amelyről szólok, az irracionális gondolkodás előretörése. Amikor az emberek gondolkodásában egyre kisebb szerep jut a valóságnak és a tényeknek, és előtérbe kerül az, hogy ők mit hisznek vagy gondolnak, vagy mások mit mondanak a témában.

Az irracionálisan gondolkodó emberrel nem lehet vitatkozni. Hiába bizonyítjuk neki, hogy a valóságban hogyan van valami, ő csak azt hiszi, amit saját oldala véleményvezérei mondanak. Az ilyen ember helytelenül gondolkodik, nem tudja, hogy ha a vitában valamilyen tényt hall, akkor azt el kell fogadni igaznak, és a gondolkodását a megismert tényekhez kell igazítania.

Az irracionális gondolkodás a hétköznapi életben is rendkívül káros lehet, általában arra az egyénre nézve, aki döntéseiben figyelmen kívül hagyja a valóságot. Politikai választások esetén azonban nemcsak az így gondolkodó emberekre káros, hanem az egész társadalomra is, mert megakadályozza, hogy tények alapján ítéljék meg a szavazók a pártok, a kormány tevékenységét, és emiatt megakadályozza a rosszul kormányzó, ám jól kommunikáló párt leváltását a hatalomból.

A végtelen médiafölény csak az irracionális gondolkodás segítségével ér célba. A létezett szocializmusban a kommunista propagandának még nagyobb médiafölénye volt, mint most a Fidesznek. Az emberek mégsem hittek az állampártnak. Mindenki tudta, hogy hazudnak, és hogy mikor hazudnak. Azért, mert akkor még nem volt elterjedt az irracionális gondolkodás, és az emberek inkább a szemüknek, a saját tapasztalataiknak hittek, nem pedig a propagandának. Nem hittük el a Nyugat romlásáról való szöveget, amikor a saját szemünkkel láttuk, hogy a nyugatnémet mekkora úr a márkájával a Balatonnál.

Manapság viszont az emberek a tényeket nem hiszik el, ha azok nem felelnek meg a világképüknek. Pedig nyilvánvaló, hogy nem a valóság fog idomulni a világképünkhöz, hanem a világképünket kell a valósághoz idomítanunk. A kommunizmusban a hazugságnak nem volt hatalma, mert az emberek racionálisan gondolkodtak. Manapság elfelejtettünk racionálisan gondolkodni (megkockáztatom: úgy általában gondolkodni is!), ezért a hazugság hatalma félelmetes erővé nőtt.

Az irracionális gondolkodásmód terjedésének két oka van. Az egyik, hogy a tudományos technikai fejlődés eredményeinek alkalmazása már olyan szintre lépett a hétköznapokban, hogy a társadalom elszakadt természeti gyökereitől, és sokak számára úgy tűnik, mintha a társadalom önmagában létezne, egyáltalán nem függve környezetétől. Emiatt sok emberben lanyhult vagy egyenesen megszűnt az a késztetés, hogy az életben való boldoguláshoz a valóság minél jobb megismerése szükséges.

A másik ok, hogy a környezetszennyező vagy egészségkárosító termékeket gyártó cégek nem a termékeik káros hatását kívánják megszüntetni, hanem keresnek olyan „szakértőket”, akik jó pénzért a nevüket adják ahhoz, hogy a kérdéses termék nem is környezetkárosító, illetve hogy ártalmatlan az egészségre. Ezzel elbizonytalanították az embereket abban, hogy hallgassanak a szakértőkre, hiszen úgy tűnik számukra, hogy a szakértők sem tudják, hogyan vannak a dolgok, lám, most is egymásnak ellentmondó állításokat tesznek. Ebből következik, hogy nem kell erőfeszítéseket tenni az igazság megismerésére, mert azt úgysem lehet tudni, hogy ki mond igazat, és ki nem.

Erre erősít rá a közösségi média, ahol a különböző vélemények egyenlő súllyal jelennek meg. Mivel egy dologról igaz állítás csak egy tehető (1 × 1 = 1), hamis állítás viszont végtelen (1 × 1 = 2; 1 × 1 = 3; 1 × 1 = 4 stb.), így az igaz állítás elvész a hazugságok tengerében. Ezért sokan úgy gondolják, hogy az igazság nem állapítható meg úgysem, tehát csak az marad számunkra, hogy elfogadjuk a kedvenc véleményvezérünk vagy politikusunk állítását.

Ezért tudott az irracionális gondolkodás olyan eredményeket elérni, mint az oltásellenes mozgalmak megjelenése világszerte, vagy a klímaváltozás tagadása.

Ebben a helyzetben az ellenzék választási győzelméhez nem elég a Fidesz médiafölényének megtörése, a megfelelő jelöltek megtalálása, az, hogy jól sikerüljön az ellenzéki szavazók mozgósítása. Ennél több kell: a sikerhez minél több embert ki kell szabadítani az irracionális gondolkodás börtönéből, hogy végre ne a rájuk erőltetett hazugságoknak megfelelően szavazzanak, hanem valósághűen gondolkodva azt mondják, hogy ez hazugság, hiszen nem ezt tapasztalom a valós életben. És mivel a Fidesz hazudott nekem, ezért a Fideszre semmi szín alatt nem szavazok. Hogy jönnek ők ahhoz, hogy hazudjanak?

Racionálisan gondolkozó társadalomban a hazugság felháborodást szül, és vereséget eredményez a választáson. Irracionálisan gondolkozó társadalomban a jól sikerült hazugság elsöprő választási győzelemre vezet, és az igazmondó emberek még örülhetnek is annak, hogy nem lincselték meg őket az igazmondásukért.

Amikor Orbán azzal nyert, hogy megvéd minket a menekültektől (szándékosan nem használom az általa sulykolt migráns szót, ezzel sem hódolva be a Fidesz-propagandának), akkor a racionálisan gondolkodó szavazó azt mondta volna, hogy nem kell engem megvédeni, mert egyetlen menekültet sem látok az utcámban vagy a munkahelyem környékén. Amikor Orbán azzal nyert, hogy ezek Soros jelöltjei, akkor a racionálisan gondolkozó szavazó azt mondta volna, hogy nem tudom ugyan megállapítani, hogy ezeket a jelölteket tényleg Soros pénzeli-e, vagy sem, de azt tudom, hogy olyan a magyar választási törvény, hogy az a nagy pártokat segíti győzelemre, a kicsiknek pedig esélyt sem ad, ezért, ha Soros beszállt volna a magyar választási kampányba, akkor nyerni akart volna, vagyis csak egy jelöltet állított volna Orbánnal szemben a győzelem reményében, nem pedig négyet, hogy biztosan veszítsen. Tehát a Fidesz-plakát nyilvánvalóan hazudik. Ebből a példából az is látszik, hogy valamennyi biztos ismeret birtokában a nem ismert dolgokról is eldönthető sok esetben, hogy azok hazugságok-e.

Gyermekeinket már óvodás korukban tanítanunk kell, hogy valóságalapúan gondolkodjanak. Magyarul, hogy a tényeknek, a valóságnak nagyobb jelentőséget tulajdonítsanak, mint egy bármilyen nagy tekintélyű ember szavának, vagy bármilyen nagy tömeg egybehangzó véleményének. Ha hallanak valamit, tanulják meg, hogy azt csak azután szabad elfogadni, ha már átgondolták és az általuk ismert tényekkel összevetették a hallottakat, és azok megegyeztek a valóságban tapasztaltakkal.

A felnőtteket is rá kell vezetnünk a fenti módon való gondolkodásra. Ezt nem bízhatjuk csupán a közoktatásra, ahol az állam ellenérdekelt a racionálisan gondolkodó emberek kinevelésében. Nekünk magunknak is részt kell vállalnunk ebből a feladatból mindennapi beszélgetéseink során.

Ha a társadalom egy részében sikerülne visszaszorítani az irracionális gondolkodást, az jelentősen emelné az ellenzék győzelmi esélyeit 2026-ban, feltéve, hogy az ellenzék lenne elég bátor a sarkos igazságok kimondására, és nem igazodna Orbán elvárásaihoz abban, hogy a Fidesz-szavazók számára kényes témákról csak szőr mentén beszélne, mint tette azt 2022-ben.

De, hogy ne csak a magyar választásokról beszéljünk, a klímaváltozás elleni küzdelemben is csak úgy van esélyünk, ha vissza tudjuk szorítani az irracionális gondolkodást. A jó irányú változást mindenki elkezdheti kimunkálni először magában, majd a szűkebb környezetében. Ha sokunk szűkebb környezetének gondolkodásmódját tudjuk racionálissá változtatni, az hamarosan meg fog látszani az egész társadalom viselkedésén.

A szerző informatikus-biológus

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/19. számában jelent meg május 6-án.

A Magyar Hangban megjelenő véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

Fizessen elő a Magyar Hangra!

Friss lapszámunk

Támogasson minket!

Keresés

Árnyék podcast – Háború és béke IKEA-színekben