Hát miért baj ez?

Hát miért baj ez?

Iványi Gábor és a házkutatást végző NAV-ellenőrök 2022. február 21-én (Fotó: Lukács Csaba/Magyar Hang)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Az igazakat ki kell nyírni. Csak zavart keltenek, megbontják a kéz-kezet mos lagymatag békéjét, amiben az ügyeskedők megtalálják a saját koncukat, a vezetők pedig a maguk kastélyméretű szerény milliárdjaikat kicsike helikopter-leszállóval és alig észrevehető, pöttöm menekülési útvonallal.

A Kajafás vezette nagytanács meghozta az ítéletet, Pilátus pedig végrehajtatta, miközben – állítólag – mosta kezeit. Ez akkor sem volt igaz, ahogyan ma sem mossák. Semmi szükség rá, az üres pátosz, az álszentség, a pedofiltakargató képmutatók összetartók hálózatát nem engedik megbontani. Nem szervezünk mindenféle kisegyházakat, nem működtetünk hajléktalankórházat, mert az csak rámutat az állami ellátás kétségbeejtő hiányaira, nem mutatunk példát a tiszta krisztusi szeretetre, csak imádkozzanak, tudják le a misét, és menjenek békével haza nézni a kormánypropagandát okádó állami televíziót!

Mennek a kormányzat megbízható vámszedői óriási áldozatokkal fenntartott szociális és vallási intézményekbe ellenőrizni, inkasszálni, 21. századi finom módszerrel, de következetesen szétverni azt, amit a szeretet és a hit felépített. Ez nemcsak embertelenség, hanem homlokegyenes ellentéte a keresztény tantásnak. De a keresztény egyházak hallgatnak, egy szavuk sincs, hiszen jól tudják: a keresztény igazság nevében számos igaz embert végeztek már ki, és állítottak félre.

A Karamazov testvérekben a kardinális nagy inkvizítor a Szent Ítélőszék régi épületének sötét börtönébe záratja a feltámadott Krisztust. Semmi nem változott, legalábbis Kelet-Európában. Dosztojevszkij kortársa volt Kierkegaard, aki a kereszténységről szóló írásában nem kevesebbet állít, mint hogy a krisztusi hit kihalt, az egyház keresztényietlenné vált. Olcsó színjáték az egész, a pap néhány csepp vizet hint a gyerek fejére, és azt gondolják, hogy ettől keresztény lett, és a formális komédiát nagy lagzin ünneplik. Szokványos gyakorlatok tartalmatlan folytatása az egyház által működtetett vallási élet - mondja.

Észrevételei nemcsak a dán evangélikus egyházra vonatkoztak, megfontolásra érdemesek lennének ma is, ha bárki is figyelne rájuk. Mégsem ezért hivatkozom rá, hanem azért, hogy rámutassunk: hogyan reagált erre az olykor tényleg komisz kritikára a dán állam? Nem küldtek adóellenőröket, se titkos rendőrséget a filozófusra, és nem indítottak lejárató kampányt ellene. Nem tartották az indokolt bírálatot ellenséges támadásnak, és nem kezdték el magától értetődő természetességgel megtorolni azt. Ehelyett komolyan megkezdődött az egyház megújítása, a Dán Népegyház nyitott, államilag védett és támogatott, emberközeli szervezetté vált. Persze nem ment ez egyik pillanatról a másikra, irányzatok és viták kereszttüzében haladtak lépésről lépésre, de aztán kialakult a rend, amelyben az állam köteles megfelelő külső jogi garanciákat teremteni azért, hogy segítse a vallási közösségek szabad működését, biztosítsa a lelkipásztori tevékenység feltételeit. Az ott élők számára mindentől függetlenül, akkor is, ha nem állampolgárok.

A nem rosszindulatú, nem légből kapott, építő szándékú kritikát – legyen az bármilyen élesen fogalmazott is – meg kellene fontolni, és az érdekeltekkel közösen dolgozni a javításon. Ez az, ami nálunk nem működik, és ez az, amiben azóta is eltér egymástól Nyugat- és Kelet-Európa. És ez az, ami igazán tragikus, mert e nélkül soha nem indulunk el a közösen megtervezett és alakított jó irányba.

A Magyar Evangéliumi Testvérközösségnek 13 éve folyik a lassú, körmönfont szétzilálása. Nem kezdődött rögtön a kormányváltással, a 2011-es egyházügyi törvény szüntette meg a MET egyházi státuszát. Ezt nem csak elítélte a magyar Alkotmánybíróság, aztán a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága, hanem a törvénytelen helyzet visszaállítására utasította a kormányt. Ám az fütyül az ítéletekre. Nem kért halasztást, nem hozott fel ellenérveket, egyszerűen nem tartja be a döntéseket. A kormány, aminek a törvényesség őrének kellene lenni, ebben is törvénytelen.

2016-ban azonban kifizették azt, ami kár érte a kizárás miatt a MET-et. Ezzel elismerték, hogy igaza van a kisegyháznak, valamint a hazai és az európai bíráknak. De azóta nem fizetik ki. Senki emberfia nem tudja megmondani, talán még maga Semjén Zsolt sem, hogy ha akkor igen, akkor azóta miért nem. Ilyen gyerekes színvonalú az egész: Adj király katonát! Nem adok. És kész, ennyi. Szakítani egy kisegyház egyedül nem tud.

A vegzálásokat, a NAV állandó ellenőrzéseit és zárolásait, valamint a nagy kereszténydemokrata pártvezető kötözködéseit oldalakon át lehetne sorolni. Azt is felhánytorgatta személyesen maga Semjén Zsolt, hogy Iványi Gábor miért hívja magát metodista lelkésznek, mikor ő nem a Magyarországi Metodista Egyház tagja. Megsúgom neki, hogy azért teszi ezt, mert metodista vallású. Hogy miért váltak különálló metodista egyházzá, és milyen nevet vettek fel, ehhez a nagyszerű rénszarvasvadásznak az égadta világon semmi köze nincs. Nem is volt, és ne is legyen soha. A bevett – azaz hivatalosan teljes jogúnak tartott – egyházak között három izraelita egyház is van. Legyen is, akárhány, amelyiknek van híve, és az ő vallását szolgálja az ő hite szerint. De akkor metodista miért nem lehet kettő?

A 21. században és Európában teljes mértékben elfogadhatatlan eljárást még bonyolítja, hogy a nevezett törvény élet- és vallásidegen jogi katyvasz. Felnégyeli az egyházak sokaságát, azaz négyfelé osztja őket. Az egyik az „egyházi egyesület”, a második a „nyilvántartásba vett egyház”, a harmadik a „bejegyzett egyház” és csak a negyedik a „bevett egyház’, amelyek azért „bevettek”, mert ők bevették őket. Eddig 27-et vettek be. Csak ezek azok, amelyekkel az állam hosszú távú és „átfogó megállapodást köt”. A kijelentő mód itt kormányzati kötelességet határoz meg. „A bevett egyház – a közösségi célok érdekében történő együttműködésre tekintettel adó, illetve azzal egy tekintet alá eső más kedvezményben, valamint költségvetési támogatásban részesül.”

Miért kell a másik három, különösen középsőként kettő, ezt megint csak nem lehet tudni. Milyen bejegyzett egyház az, amelyiket nem vettek nyilvántartásba? Akkor hova jegyezték be? A kéménybe? És hogy jönnek a politikusok ahhoz, hogy ilyen agyament kategóriákba osszák a hívő emberek gyülekezeteit? Lelkipásztorok istentiszteleteit? Ők tudják a pártjaikban, hogy milyen a teremtés helyes felfogása? Szégyenletes az egész.

A MET elérte, hogy a második csoportból a harmadikba került, de ezzel az égadta világon semmire nem ment. „Bevett”-nek viszont nem veszik be. Miért? Nem költői kérdést teszek fel, tényleg nem lehet megérteni. A MET-nek van 8 egyházközössége Nyíregyházától a budapestieken át Szegedig. Volt 13 oktatási intézménye, döntően hátrányos helyzetű gyerekek számára (ebből most már többet leadni kényszerültek), 5 idősotthona, továbbá átmeneti férfi és női szállója, éjjeli menedékhelye, népkonyhája, fűtött utcája, családok átmeneti otthona, kórháza. Nemhogy nem lenne szabad ezt szétverni, hanem a legnagyobb megbecsüléssel kellene illetni. Segít emberek ezrein, hasznot hajt! Hát miért baj ez? Ne támogasson persze az állam mindenkit, aki egyház akar lenni; ha anyagilag, kizsákmányolják vagy lelkileg kihasználják a tagjaikat, akkor szigorúan el kell járni ellenük. De a MET-re soha senki ilyet nem mondott, és semmi szín alatt nem is mondhatna. Akkor miért üldözik?

Rá kellene fordulni a damaszkuszi útra, és felismerni végre a keresztény értékeket. Nincsenek arrafelé behajtani tilos táblák. Ellenkező esetben fennáll a veszélye annak, hogy a döntnököket Kajafásként, a végrehajtó hatalom képviselőjét Pilátusként, a közreműködőket farizeusként őrzi meg az emlékezet, örök időkig… Én ezt nem tanácsolnám.