Hétmillió forinttal támogatta a magyar topmenedzser, Gauder Milán az ellenzéki előválasztások lebonyolítását végző aHangot – derült ki nemrégiben. Gauder nevét legutóbb akkor hallhatta a szélesebb nyilvánosság, mikor kiderült: a Mastercard globális kártyaelfogadásért felelős vezetője lett idén januárban. De vajon nem tart-e attól, hogy egy ilyen kiállás hátrányosan érintheti őt? Külföldön élő magyarként hogyan látja a hazai közéleti viszonyokat? Miért tartaná fontosnak, hogy a jobboldalnak is legyen az előválasztáshoz hasonló kezdeményezése?
– Miért vállal fel ma egy ilyen típusú adományozást egy üzleti szférában kiemelkedően sikeres menedzser?
– Nem látok ellentmondást az üzleti sikeresség, és az adomány, illetve annak felvállalása között. Sőt, inkább fordítva: mivel üzleti sikereim lehetővé teszik, ezért van módomban adományozni, és miért rejteném véka alá. Azért támogattam az aHangot, hogy profin szervezzék meg az előválasztást, és sok embert tudjanak elérni vele. Az előválasztásnak ugyanis akkor lenne rossz kimenetele, ha kevesen mennének el, vagy ha rossz lenne a szervezés, nem lenne elég sátor, összeomlana az informatikai rendszer – egy ilyen csúfos kudarc pedig száz másik kezdeményezést is magával rántana.
– Elindult, majd két napra leállt az előválasztás technikai nehézségek miatt, a szervező arra hivatkoztak, kibertámadás érte őket. Ön hogyan értékeli a történteket, ez még egy váratlan kezdeti nehézség, ami belefér, vagy azért elveheti sokak kedvét az előválasztástól?
– A beszélgetésünk időpontjában (Gauder Milánnal múlt hét hétfőn beszélgettünk – a szerk.) úgy tűnik, hogy túlkereslet van az előválasztásra, tehát bőven van előválasztani vágyó. Kiderül majd, hogy a többlet médiafigyelem – például az Origo is címlapon foglalkozott az előválasztással, és más médiumok is most már fontosnak tartották, hogy így-úgy, de hírt adjanak erről, vagyis az esemény így sokkal több emberhez eljutott –, továbbá az erős ellenzéki érzelmű választók dac reakciója többet hoz-e, mint amennyit egy kezdeti döcögés elvitt. Én optimistán állok hozzá: a Facebook is van, hogy lefagy, vagy a Netpincér lassabban működik, ha túl sokan akarnak pizzát, mégsem pártolunk el tőle emiatt. Mi, magyarok türelmes és kitartó nép vagyunk, egy kis akadály nem riaszt el minket.
Gauder Milán (Fotó: Gauder Milán)
– Milyen visszajelzéseket kapott, miután bejelentette a támogatását?
– Háromféle reakciót kaptam: az egyik, hogy a Facebookomat elöntötték a támogatási kérelmek, hogy nem adnék-e pénzt ilyen-olyan projektekre. A másik, hogy az ismerősi körből jöttek részben a gratulációk, részben az egyet nem értések. A harmadik pedig, hogy nagyobb ütemű adományozás indult meg az aHang felé. Ezt ők maguk is tapasztalták, de az ismeretségi körömben mások is jelezték felém, hogy ők is beszállnának. Úgy érzem, sikerült megnyitni a csapokat, és másokat is arra motiválni, hogy kezdjenek el valamilyen társadalmi célt támogatni.
– Nem tart attól, hogy ennek a szerepvállalásnak következménye lesz a karrierjére vagy egzisztenciájára nézve?
– A munkahelyem nem szól bele, hogy a saját pénzemmel mit csinálok, vagy hogy a szabadidőmben mit teszek – nyilván addig, amíg ez törvényes és etikus. Így nem gondolom, hogy a karrieremre vagy egzisztenciámra jó vagy rossz hatással lenne.
– Mit gondol, ezt a típusú adományozást akkor is nyugodt szívvel felvállalhatná, ha Magyarországon élne és magyar cégnek dolgozna?
– Miután nem élek Magyarországon, nem tudom a magyar viszonyokat ilyen téren megítélni, szerintem cége válogatja.
– Hogyan látja a mai magyar közéleti viszonyokat?
– Külföldön élek tíz éve, csak időszakosan vagyok Magyarországon, így nem nagyon látom az ottani történéseket. Az ismerősökön és a médián keresztül tájékozódom. Vannak jó dolgok – sok jó színházi előadás, amit sajnálom, hogy ki kell hagyjunk –, és kevésbé üdvös dolgok.
– A kevésbé üdvös dolgok alatt mit ért?
– Más környezetben dolgozva azt látom, hogy a viták kicsit civilizáltabb módon történnek, mint Magyarországon. Itt ugyanis bizonyos dolgokban túlságosan egymásnak feszülnek a vélemények, és éppen ezért volt szimpatikus az előválasztás, mert úgy tűnt, ez lehetőséget ad az álláspontok kulturált ütköztetésére. A választókerületi és miniszterelnöki viták mindenképp üde színfoltokat képeznek. Minden gyermekbetegségükkel együtt jó hallgatni moderált közéleti vitát, mi magyarok elszoktunk tőle egy ideje.
– Azzal kritizálják az előválasztást, hogy a pártok több helyen megállapodtak egymással, visszaléptették a jelöltjeiket, így sok helyen nem három-négy ember indul, csak mondjuk kettő. Ön szerint ez elveheti az emberek kedvét a részvételtől?
– Ha egy előválasztásban hat jelölt lenne, akkor lehet, hogy a győztes már 17-18 százalékkal is tudna nyerni. Ám attól még nem biztos, hogy ténylegesen ő lenne a legnépszerűbb jelölt, mert annak kiválasztásához több forduló kéne. Ám arra, hogy 2-3 fordulós legyen az előválasztás, nincs pénz, kapacitás és idő. Ezért számomra logikus, szükségszerű lépésnek tűnik, hogy csak két jelölt legyen. Hogy ez csökkenti-e a demokráciát? Az elmúlt 15 évben szinte egyáltalán nem voltak viták, így ahhoz képest csak előrelépés lehet. A kérdés számomra inkább az, hogy a konzervatív oldalon milyen kiválasztás lesz. Várom, hogy ott is szervezzenek előválasztást az érintett pártok – a KDNP, a Fidesz, a Volner Párt, a Mi Hazánk – is szervezzen hasonlót, és az egyfordulós választási rendszerhez alkalmazkodva, egy-egy jelölt mérje össze erejét a két oldalról.
– Na, de a kritikák szerint a KDNP, a Volner Párt és a Mi Hazánk a gyakorlatban ugyanannak a nagy pártnak a nyúlványai.
– Ezt én nem tudom megítélni, de ott is valahogy dönteni kell arról, ki indulhasson az egyes választókerületekben. A kérdés, ott lesznek-e viták erről, vagy füstös szobákban dőlnek el a jelölések. Ha már egyfordulós a választási rendszer, a társadalomnak az lenne a legjobb, ha mindkét oldal szervezne valamilyen formában előválasztást.
– Van olyan előválasztási miniszterelnök-jelölt, akit a legjobbnak lát?
– Szerintem arra vannak ezek a viták, hogy én is és a többi szavazó korú 8 millió ember is véleményt alkothasson róluk. Egyébként még nyolc hónap van hátra a választásig, ha már most döntene az ember, nem lenne értelme a vitáknak és a programalkotásnak.
– Ezek szerint még a kormányoldal és az ellenzék is meggyőzheti önt?
– Bárki meggyőzhet, aki olyan értéket képvisel, ami hozzám közel áll. Az aHangnak adott támogatásom nem a pártszimpátiámnak szólt, ezért nem is mennék bele abba, nekem milyen program lenne a szimpatikus, ez maradjon az én titkom.
– Külföldön élő magyarként mi hiányzik önnek a legjobban Magyarországról?
– Ülni az utcában, ahol laktunk, kávézni, nézni az embereket és összefutni a családdal, barátokkal, és jókat beszélgetni. Egyébként ha Magyarországon járunk, mindig viszünk haza túró rudit és villányi bort is.
– Nemzetközi tapasztalatai alapján hogyan látja: mi az, amiben Magyarország az élen jár, és mi az amiben le van maradva?
– Technológiai és pénzügyi téren sok jópofa innovatív cég van Magyarországon, van fogékonyság a digitalizáció iránt. Kiemelkedőnek ezt ugyanakkor nem mondanám, mert az észteknél, románoknál és cseheknél is sok ilyen kezdeményezés van. És hogy miben maradnak el a magyarok? Talán kicsit a nemzetközi gondolkodás tekintetében. Például mikor egy ír vagy egy izraeli fiatal csinál valamilyen projektet, nem áll meg a határnál, rögtön abban gondolkodik, hogy hogyan tudná Európát vagy a világot meghódítani, ezért aztán könnyebb is sikereket elérnie.
– Ön egyébként lenne valaha politikus?
– Nem terveztem. A rendszerváltás idején, amikor én tinédzser voltam, mindannyian kocsmát akartunk nyitni vagy miniszter lenni, de azt hiszem, ez bárkivel előfordul.
