Mifelénk a globális fölmelegedéshez való igazodás az Orbán-kormány viszonytengelye mentén történik.
Publicisztika
Erdélyt rég nem látjuk már, csak a vastagon rárakódott jelentéseket, a traumákat és a vágyálmokat. Erdély egyetlen hatalmas projekció, amely alatt szinte már észrevehetetlen a valódi Erdély.
Öt év múlva Budapest díszpolgára lehet a Fidesz Ignotusa, Fásy Ádám, s egy nap talán Bunyós Pityu és Postás Józsi is sorra kerül.
Június 16-án, már ebben az évben, feltettem egy kérdést a Facebookon, így hangzott: hol voltál, mit csináltál harminc évvel ezelőtt, ezen a napon?
Lopnak, rabolnak, sikkasztanak, csennek, megfújják, csórnak, lenyúlnak – és van hozzá gógyijuk.
Itt nem változott semmi hatvan éve, csak a személyek. Végiggondolni, felmérni, kiszámolni, kísérletezni és évekig építkezni túl munkás, túl fárasztó!
Tagadhatatlan, hogy az utóbbi években vannak eredményeink! De hogy milyen eredményeink, az szerencsére tagadható.
Miközben V4-sikerről zengenek, addig a realitás sajnos az, hogy a távozó lengyel Donald Tusk helyére senki sem érkezik csúcsposztra a térségünkből.
A cvekedli a gyengém kicsiny gyermekkorom óta. Nagyon tudta őt csinálni az anyám. Én egyszerűen képtelen vagyok megközelíteni. Ez a szakács megközelítette.
Vajon kit képvisel a magyar kormány? Hogy nem a magyar állampolgárok érdekét, az bizonyos.
Ki fúrta a legintenzívebben a Néppárt csúcsjelöltjét? Ki küldött paparazzikat a Néppárt csúcsjelöltjére?
Az is egyfajta hazaárulás ám, ha erkölcsileg próbálják meg lejáratni a tudományos életünk színe-javát.
Tulajdonképpen a magyar történelem van jelen, üzen, amikor pénzeinket kézbe vesszük, „megolvassuk”, fizetünk vele, velük. Nézzük csak!
Jelen helyzetben – midőn itthon is előszeretettel temetik az EU-t – a politikai vezetés nem tud mit kezdeni a világ kiszámíthatatlan változásaival.
A törvény semmit sem ér, a jog dettó, a jogállam álom csupán. Elnyomók vannak, és elnyomottak, és passz, a többi maszlag.