Egy olyan világban, amelyről mindannyian tudjuk, hogy a hatalmat nem csak formális szereplők testesítik meg, legyen érzékünk felvetni az informális hatalom korlátozásának tételét is.
Publicisztika
Hiteles reformerek nélkül, akikre felnéz a nemzet többsége, és megfogadja szavukat, nehezen fog menni.
Ami siker a sportdiplomáciának és a kormányközeli üzleti köröknek, ráfizetés lehet az adófizetőknek.
A felnövekvő nemzedékek tagjainak legalapvetőbb szociális és kulturális kompetenciái hiányoznak, miközben a közoktatás azt próbálja beleverni a fejükbe, hogy mikor volt a vasvári béke.
Az egyetemek bűnös intézményekként való izolációja a felsőoktatás állami kontrolljának kiterjesztését is előkészítheti, amely hosszú időre észrevétlen maradna.
Ha Kósa tényleg úgy gondolja, hogy a dolgozók alkupozícióban vannak, képzelje el a saját politikusi jövőjét, ha azt mondaná a miniszterelnöknek, hogy „Viktor, ehhez az aljassághoz nem adhatom a nevemet!”
A visszaküldés elegendő a rezsimnek, hogy folytathassa rossz családpolitikáját. A valódi családtámogatás kezdete, hogy a mostaninak véget vessünk.
Az újságíró urak pedig forduljanak a jogászokhoz. Forduljanak a tájékoztatási irodához. Forduljanak föl.
Hét közben hatkor kelek, felülök a buszra, aztán egy másikra, megyek a szakácsiskolába. Néha örülök neki, néha meg nem annyira.
Orbán Viktornak jelenleg minden oka megvan a magabiztosságra, de a lelke mélyén ő is érezheti, hogy hatalma ingatagabb alapokon nyugszik, mint kívülről látszik.
Elveket, bevett szokásokat sutba dobva, arccal a pénztár felé, ki tudja, milyen gazdasági érdekek mentén születnek a döntések.
A több évtizedes munka most összetörhet, ha elmarad a 2017-ben meghozott törvényben szereplő egyezmény aláírása – Sándor Judit oktató nyílt levele a miniszterelnökhöz.
A fejhangon üvöltöző, sokszor tévedő és túlzásba eső Puzsér szeretetről, mértékletességről és humánumról pofázik.
Nem hogy felszámolta volna, az Orbán Viktor vezette társaság még mélyített is a szocialista-liberális elődöktől megörökölt szociális válságon.
„Önök propagandájukban örökké csak a „gender studies”-t említik, mintha a CEU pusztán csak ebből állna, és nem volnánk a keresztény kultúra megőrzésének és oktatásának központja is.”