Otrombaságában a legkevésbé sem az erőt, inkább a félelmet éreztem: mi lesz, ha a kegyelmi botránnyal elindult folyamatot nem tudja megfékezni?
Publicisztika
Jöjjön az Opera büféjében a közműszolgáltatók mintájára a pohár- és tányérbérlési taksa és a mosogatási átalány, amit a mindenkori (amúgy, ahogy a híradásokban látom, elég borsos) árakon felül kellene felszámítani? Ironikus javaslatok az igazgatónak.
Mit kíván a magyar nemzet? Ki tudja? Mert ha valamit valóban kívánna, akkor azt már rég kiharcolta volna magának.
Tisztességes értelmiségi (és persze rapper) csak ellenzéki lehet. De ha ezt nem tudnám, Márai nyolc fröccsöt ledöntő Szindbádja meggyőz róla.
Áruló vagyok-e azért, mert nem úgy képzelem el magam és szeretteim jelenét és jövőjét, ahogyan ez az ember megszabná nekem?
Az ellenzék jobban tenné, ha a pedofilkampányban való elmerülés helyett kitalálná, milyen pozitív ajánlattal nyerhetné meg a választókat.
Mindegy, honnan, de nem mindegy, mikor kapunk művészeti nevelést. Legjobb, ha a legfogékonyabb éveinkben. Aki jó alapokat kap, adott esetben még a tárlatvezetést is nélkülözni tudja.
Mit kíván tehát a magyar nemzet? Semmi különöset egyébként. Hogy ne csak otthon, a négy fal között lehessen véleménye, hogy ne a ne szólj szám, nem fáj fejem évezredes algoritmusa vagy az a bizonyos kopasz cenzor igazgassa a mondandóját.
A gyurcsányi romlottság, gazemberség és következménytelenség a közvetlen előzménye, az érzelmi alapja és a morális tőkesúlya az orbáni romlottságnak, gazemberségnek és következménytelenségnek.
A forradalom végső soron mindig az emberhez méltatlan és az emberhez méltó, szabad élet közé húz világos választóvonalat.
Az MKKP a fővárosban már talán a legnagyobb ellenzéki erő, így ezt a státuszt sem lenne érdemes belviszályokkal és azok nyilvánosság előtti kiélésével veszélyeztetniük.
Oly hirtelen jött a pedofil-kegyelmi ügy, és oly váratlanul nem csitult el, hogy nem volt idő megszervezni a fővárosi menetelést.
Forradalom, nálunk? Ha egyszer lesz is ilyen, az is eltartott kisujjal megy végbe, leintve a „mocskos fideszezőket” a 150 ezres tüntetésen, mondván, nem emiatt vagyunk most itt.
Gyanúm szerint városunk kátyúhelyzete olyan, mint a Gyurcsány-problematika: a hatalom mesterségesen tartja fent e visszás helyzetet, mert az úthibák eltüntetésére adott ígéretözönnel polgármesteri pozíciót, képviselői mandátumot lehet nyerni.
Rákay személyét és a rezsim ideológiáját ismerve minden bizonnyal a nemzeti mitológia egy újabb örökbecsűnek szánt darabját kapjuk ajándékba a propagandistáktól.