Egyre kevésbé tűnik racionálisnak végtelen ideig várakozni azért, hogy az ember végre Pfizert kaphasson.
Publicisztika
A magyar hatóságok szerint én egy pillanatra elgyengült oltásregisztrált vagyok, aki utána megmakacsolta magát, és most minden erejével azon van, hogy romba döntse a világ legnagyszerűbb oltási tervét.
Néhány évtized múlva érdekes vitatéma lesz (a médiában? a tábortüzeknél?), hogy az előző nemzedék – ezek mi vagyunk – mit bénázott a század elején, mert az nem lehet igaz, hogy akkor már ne látták volna, mi következik.
Az oltási program miatt a meggyőzésnek újra szerepet kell kapnia a kormányzati politikában. A rossz hír, hogy egyelőre úgy néz ki, nehezen találnak vissza ehhez a dicséretes demokratikus gyakorlathoz.
Milyen módszerekkel hajlítja meg a valóságot Orbán Viktor és hatalmi gépezete, átformálva a súlyos egészségügyi-gazdasági krízist belpolitikai küzdelemmé?
A jelen ifjai időszerűbbek nálam, vagy legalábbis annak tűnnek. Megszervezik kifogásaik projektjeit, és egyre szélesedő körben hívják fel a figyelmet az értelmes létezés kézenfekvő lehetőségeire.
A kövér tábornokoktól undorodó Orbán Viktort lekövérező Karácsony Gergelyt lezsiráfozták. Kell még valamit mondanom, „Ildikó”?
Orbán Viktornak a választás előtt minél több, szabadon elkölthető pénzre van szüksége, nem nagyon válogat, ha finanszírozót keres. Erről is szól a Fudan Egyetem idehozatala.
Az, hogy egyes pártok között megállapodások köttetnek, egyáltalán nem rossz hír a kormányváltásban bízó szavazók számára. De ez még nem ad választ a legfontosabb kérdésre.
A kudarcokat és tragédiákat látva az elitünk úgy tesz, mint amikor az ember egy átmulatott hétvége után nem meri azzal kezdeni a következő hetet, hogy megnézze, mennyi pénz is maradt a duhajkodás után a kártyáján
Kobella Béla, barátainak csak Kobi, elnémult egy pillanatra. Arra a sok, magányos órára gondolt, amikor otthon, egyedül kellett innia. De ezek a hónapok most már végleg lefolytak az idő garatán.
Ha a Dunántúli-középhegység géniusza már nem a karmelita kolostor falai között húzatja a Fehérvári huszárokat, akkor is biztos lehet benne, hogy ömleni fog a pénz az ilyen-olyan kekvákból.
Az álszentség, a kettős mérce napi rutinként való alkalmazása nálunk nem ismer ideológiai határokat.
Egy biztos. Orbán Viktor nem mondott igazat, amikor a rádióban azzal riogatott, hogy hetekig nem lesz Pfizer. Maga Szijjártó Péter és Gulyás Gergely cáfolták meg a kormányfő szavait.
Az a néhány évtized, amely a fenébe küldte az úri modort (elvtársak, urak itt nincsenek), és nem szabott gátat semmilyen lumpen tempónak, nyomasztó teherként mindmáig érezteti hatását.