Béke és biztonság – hirdette az ismerős szlogent Orbán Viktor évértékelőjének díszlete fölött a transzparens. „Békét, biztonságot!” – hirdette a másik transzparens, békegyűléseken, pártfunkcionáriusok beszédein.
Csepregi, Zalatnay, Korda meg a többiek érzik, hogy ez a rendszer még sokáig itt marad – tovább, mint ők, úgyhogy ki kell egyezniük vele. Számításuk azonban, ha nem is téves, nem is teljesen pontos.
Az összejövetelt október 19., szombat estéjére hirdették. Amikor a lakóbizottság elnöke a kerületi tanács illetékes osztályán személyesen engedélyért folyamodott, a rendezvény időpontja gyanút keltett.
Ahogy az a rendszer összeomlott – hatalmas káoszt és károkat hagyva maga után –, ugyanúgy ennek sem lesz más a sorsa: elemeire fog szétesni, ha eldől az első dominó.
A diktatúra olyan, mint a víz, minden mélyedést kitölt. Addig terjed, ameddig akadályba nem ütközik, amely megállítja. A kérdés az, hogy miért tűrjük. Miért nem bízunk egymásban, önmagunkban, miért tartjuk távol magunkat a politikától?
Vajon egy nyugat-európai polgár fel tudja fogni ma, mi az az évszázadok óta a közép-európai népekbe rákosodott félelem, amelynek kihasználásával választások sorozatát lehet megnyerni?
Amikor a szocializmus kígyóbőrét levedlettük, mindannyian abban reménykedtünk, hogy egy „igazi demokráciában” sérthetetlenebbül tehetjük a dolgunk, és éppen, mert ebben is csalódnunk kellett, ma dühösebbek vagyunk a jelenre, mint a múltra.
Itthon 500 kútoszlop volt, amikor Ausztriában már 40 ezer, a bogárhátúhoz pedig a Merkuron keresztül lehetett hozzájutni, persze nem kevés türelem és szerencse is kellett hozzá.
1971-ben a választópolgárok csupán 1,3 százaléka maradt távol a voksolástól. Egy kép anatómiája.
A besúgó nemcsak a nyolcvanas évek puha diktatúrájának időszakát idézi fel, de a mai hatalmi rendszer működését is bemutatja.
A Főmterv archívumának képeivel bővült nemrég a Fortepan gyűjteménye. A vállalat fotósa, Domonkos Endre minden olyan fontos helyszínt megörökített, ahol a Főmterv 1954 és 1989 között dolgozott.
A beszervezés végrehajtói kik voltak, főleg miféle emberek?
Miben különbözött a miénktől a cseh és a lengyel demokratikus átmenet? Miért vették komolyabban szomszédaink az igazságtételt, hogyan látnak bennünket napjainkban Csehországban és Lengyelországban? Interjú!
A Kádár-korszak bűneseteiről írt kötet egyúttal éjsötét szociográfia is.
Az egykori pártfőtitkár valódi arca és hamis imázsa között tátongó szakadék hatalmas, amelynek fontos eleme az is, hogy nemcsak az 1956 utáni, hanem az az előtti sztálinista rendszerben is kulcsfontosságú szerepet töltött be.