Amikor 2012-ben a Nemzeti Erőforrások Minisztériuma Balog Zoltán érkeztével hirtelen Emberi Erőforrások Minisztériumává avanzsált, sokan próbálták megérteni a változás okát. A rosszmájúak azt találgatták, hogy az új miniszter talán nem érzi magát túlzottan nemzetinek, a transzcendentális témákra érzékenyebbek arra gondoltak, hogy Balog inkább az egyetemes emberit célozza meg, és a változásban az univerzalitás igénye fogalmazódik meg. A sorok közt jobban olvasni vélők a „megemberesedésben” Balognak a miniszterelnöknél elfoglalt speciális jogállása demonstratív hangoztatását látták, hiszen ekkortájt a „nemzeti” jelző olyan mértékben uralta a hivatalos elnevezéspolitikát, hogy nélkülözése, pláne elhagyása másvalaki esetében a különutasság gyanúját vethette volna fel.
Valamennyi fenti teória tartalmazhatja az igazság ilyen vagy olyan részletét, de több mint egy évtized elteltével, a jótékony történelmi távlat előnyeinek kihasználásával felvetődik egy alternatív lehetőség is. A Válasz Online-on ismertetett, közérdekűadat-igényléseinkre adott hivatalos válaszok összesítéséből kiderült, hogy Balog Zoltán miniszterségének hat éve alatt 131 többnapos hivatalos külföldi utat tett. Ezek során a számos európai út mellett meglátogatta Ázsiát (például Kínát négy alkalommal is, Iránt és Izraelt kétszer, ezeken felül Japánt, Indiát, Dél-Koreát, Vietnámot, Kambodzsát, Szingapúrt, Malajziát, Azerbajdzsánt, Szaúd-Arábiát, valamint Irakot is), Afrikát (Ghánát), Amerikát (az Amerikai Egyesült Államokat nem kevesebb mint öt alkalommal, továbbá Brazíliát és Kanadát is), egyedül az ausztráliai és antarktiszi kontinens maradt ki – legalábbis miniszteri időszaka alatt (2023-ban aztán, már püspökként, Novák Katalin köztársasági elnök társaságában Ausztráliába is eljutott).
Elképzelhető-e tehát alternatív lehetőségként, hogy Balog Zoltán már a kezdet kezdetén jól tudta: rengeteg várható külföldi utazása révén quasi árnyék-külügyminiszteri szintet fog elérni, és ilyen megfontolásból a „nemzeti” jelző minisztériumának elnevezésében igencsak korlátozó tényezőként funkcionálna? Egy „nemzeti” jelzővel bíró minisztérium vezetője mégiscsak inkább elsősorban hazánkat járva igyekszik megoldani egészségügyünk, oktatásunk, szociális szféránk stb. feszítő gondjait-bajait, és az üdvözítő megoldásokat nem szakadatlanul a nagyvilágot járva keresi. Márpedig Balog Zoltán hatéves minisztersége során az említett közérdekű adatok tanúsága szerint 279 éjszakát töltött külföldön államilag finanszírozott hivatalos úton, másképp megközelítve: 131 külföldi útja alkalmából 410 olyan nap volt, aminek legalább egy részét külföldön töltötte. Ez a szám megközelíti egy hasonló, idősebb korú munkavállaló két év alatt összesen ledolgozott munkanapjainak számát (30 nap évi szabadsággal számolva).
Mindeközben a közérdekűadat-kérésekre adott hivatalos válaszok Balog Zoltán egyetlen egy többnapos belföldi útját sem említik, sőt: két alkalommal explicite is jelzik, hogy az adatkérés kritériumainak megfelelő (legalább kétnapos) belföldi utazás nem történt! Összegezve tehát: 6 év alatt 131 darab külföldi és 0 darab belföldi többnapos hivatalos út. Ez utóbbi száraz tény valóban alternatív értelmezési keretet nyújt a minisztérium nemzetiről emberire történt átkeresztelésének.
A szerző a Károli Gáspár Református Egyetem korábbi dékánja
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/30. számában jelent meg július 26-án.
