Orbán Viktor hatalmi játszmájának tétjévé tette a magyaroknak valóban járó forrásokat, s azok egy részének, sok ezer milliárd forintnak a sorsa továbbra is kérdéses. A hitelét eljátszotta, alkupozíciója pedig gyengült a mostani egyezséggel.
Álláspont
Matolcsy Györgynek igaza van. Bajban van az ország, mégpedig elsősorban a belső döntések miatt, ezért gazdaságpolitikai fordulatra lenne szükség. Olyan fordulatra, amihez a szándékot és a képességet sem látni az ország teljhatalmú urában.
Uniós körökben alighanem megérezték a lehetőséget: a miniszterelnök vétófenyegetéseivel szemben ezúttal náluk is van ütőkártya.
Akárhogy is, ideológiai mutatványokkal, lejárató kampányokkal, szankciós blöffel, nagymagyarországos sállal ki lehet takarni a szociális válság ijesztő látványát.
Orbán Viktor kormányának számos döntése mögül kikandikál a nyers magánérdek. Márpedig az, hogy a jórészt uniós forrásokból finanszírozott, hatalmas volumenű energetikai fejlesztések hasznát ki fölözi le, hatalmi kérdés.
Az uniónak nem lehet célja a hatalomváltás – ez a magyar választó dolga –, de egy olyan berendezkedés felé való (vissza)fordulást kikényszeríthet, amelyben elvben egyenlő eséllyel küzd a választáson a kormány és az ellenzék.
A felelőtlen, minden játékszabályt felrúgó, gyűlöletre alapozó illiberális kurzus felemelkedésének csak a kisebbik rossz választása állhat az útjába? Globális szinten, ma úgy látszik, igen. Itthon a jelek szerint az sem.
Új helyzet van: a létbiztonság alapjai hasonlóan inognak, mint a rendszerváltás közeledtével.
A kormánypárt a megélhetési válság kibontakozása közben inkább „elengedi” az 1956-os forradalom kitörésének idei évfordulóját, s az áprilisi hideg zuhany után az ellenzék sem érzi úgy, hogy bármilyen erődemonstráció élére kellene állnia.
Az eredményes válságkezeléshez és a hosszú távú felzárkózáshoz politikai fordulatra lenne szükség, aminek semmi jele. Összeomlás helyett így várhatóan a csődtömeget tolja majd maga előtt az ország.
Amikor az orbáni hatalom fenyegetőzik, valójában blöfföl. Már most azonnali súlyos működési zavart okozna a közoktatásban, ha az első elbocsátásokat következetesen újabbak követnék.
Aggódhatunk, mert mostanában túl sok stratégiai tévedésen kapni a miniszterelnököt. Mintha nem látna már a pályán, a korrekció viszont rendre elmarad.
A nagy rezsihazugság már lelepleződött, Parragh László most a miniszterelnök másik vállalását, a „teljes foglalkoztatás” megőrzését kezdte ki.
Különös, de a szuverenitását folyvást hangoztató Orbán-kormány mintha a keleti illiberális, autokrata partnerekkel szemben elfogadná az alárendelt szerepet.
A választás előtt kiköltekezett kormány hibájából az országot különösen kiszolgáltatott állapotban éri a válság. A piacról mind drágább lesz finanszírozni az országot, így az uniós pénzek hiánya egyre kínzóbbá válik, még a végén az IMF-hez kell fordulni.