A választás előtt kiköltekezett kormány hibájából az országot különösen kiszolgáltatott állapotban éri a válság. A piacról mind drágább lesz finanszírozni az országot, így az uniós pénzek hiánya egyre kínzóbbá válik, még a végén az IMF-hez kell fordulni.
Ha a kormány nem hajt végre politikai fordulatot, ősszel–télen tömegek kerülnek lehetetlen helyzetbe; amit eddig érzékeltünk, csak a megélhetési válság előszele, a folytatás aligha modellezhető.
Különös, de a megszorítások útjára lépett, gyurcsányi módra szinte minden kampánybeli vállalásával szembement Fidesz mintha még provokálná is az embereket, tesztelve, hol van a tűréshatár.
Az állam akkor működik jól, ha polgárai a jog uralma alatt, jogbiztonságban élnek. Arról, hogy ezek nem csupán elvont fogalmak, a katások és mások mostanában kapnak keserű leckét. A fékek és ellensúlyok rendszere nem öncél, hanem a polgárok biztos menedéke.
A magyar ember itt áll megint, mint akit átdobtak a palánkon; milyen jól jönne most az a tengernyi pénz, amit a felelőtlen kormányzás értelmetlenül elszórt, vagy amit a korrupciós felárral eltüntettek az utóbbi évtizedben!
Propaganda, pótcselekvés, gumicsontok, megemelt rendőri bérek, az eddiginél is koncentráltabb hatalomgyakorlás. Ez lehet a válságkezelés orbáni receptje. A társadalmi megrázkódtatás elkerüléséhez azonban fordulatra lenne szükség.
Április 3-án kiderült, hogy az ellenzéki bázis rátermettnek álcázott vezetőkkel az élen mire képes, az elmúlt napok pedig megmutatták, hogy hová jutunk vezetők nélkül.
Belegondolni is szörnyű, mit művelnének azzal az ellenzéki politikussal az aranyban fürdő kormánypárti influenszerek, aki a bérek visszafogásának politikáját hirdeti meg.
Úgy sejtem, amikor propagandagépezet ellenzékváltó hangulatról kezd egyszerre beszélni, amögött már az az orbáni terv áll, hogy a jelenlegi, fogatlan ellenzék mellé egy másikat is fel kell építeni.
Előbb-utóbb nem az ellenzék vélt vagy valós alkalmatlansága, hanem a hatalom kormányzati teljesítménye lesz a mindenkit foglalkoztató kérdés. Az intézményi és erkölcsi gátakat félretoló teljhatalomnak is van korlátja: a képesség.
Orbán Viktor arra hajt rá, amiből a mostani alkuval nem sokat lát. A pénzre. Minél több pénzre, amelyek minél nagyobb mértékben és gyorsabban pótolják a magyar jogállamiság leépítése miatt beragadt uniós forrásokat.
Azt, hogy segélyhívás vagy segítségnyújtás helyett többen a halálba zavartak volna egy kamaszt a főváros közepén, nem függetleníthetjük a magyar társadalom aktuális lelkiállapotától.
Sok minden tudható tehát már arról, mire készül Orbán a következő ciklusban. Csak a lózungokon túl azt nem köti a választók orrára, pontosan hogyan kívánja kezelni azt a válságot, amelynek közelgő eljövetelét oly hangosan hirdeti.
