Az már önmagában szomorú, amikor egy kiváló intellektusú ember megválik apránként összegyűjtött könyvei egy részétől.
Publicisztika
A hírneves playboy lelkendezése afelett, hogy milyen vérpezsdítően instabilak a kriptodeviza-piacok, félreérthetetlenül az elit hangja.
A kultúra és az erkölcs állami gleichschaltja sem nem keresztény, sem nem konzervatív, hanem mindkettő gyökeres ellentéte.
„Én biztos nem cipelem fel, mivel én a marketingért felelek!” „Ez nem a pénzügy dolga, bocsi!”
A tizenkilencedik századi kérdésekre (be nem vált) huszadik századi válaszokat szajkózó pártoknak végre el kell tűnniük.
Szlovákiába belépéskor egyetlen egyenruhással se találkoztunk. Már majdnem visszafordultam, hogy talán nincs is nyitva az átkelő, vagy mit tudom én, rosszul, rossz felé kanyarodtam, ez nem is az a forgalmi sáv, akkora volt a kihaltság.
A mindenféle zavaros ideológiától függetlenül létező meleg fiatalokat nem lehet azzal „megmenteni” a melegségüktől, hogy nem beszélünk erről a témáról, mert ez egy gyermeteg képtelenség.
Ismerjük bármennyire is jól a hazai és európai politikát, mégis rendkívül abszurd, hogy a Fidesz az ország rossz hírének keltését tekinti sikernek, abból próbál profitálni.
Vajon miért vált ki ilyen indulatokat a pályán történő térdepelés?
Az erőt, örökös küzdőszellemet ismerte, mégis olyan könnyedséggel, lelkesedéssel tudott munkáiról beszélni, hogy hirtelen kedvet kaptunk mi is a munkához.
A sikerkovács Marco Rossi szövetségi kapitány és a játékosok, én sem Menczer Tamást, sem a Fidesz többi megmondó emberét nem láttam a pályán.
Ennél leplezetlenebbül aligha mutatkozhatott volna meg, hogy a Fidesz politikája tényleg nem épül semmi másra, mint a konfliktusok öncélú gerjesztésére.
Akármikor és akárhogyan. Csak időnként nehezebb szeretni.
Főnök! Hozzam a zsidó meg cigány bábut is?