Ízlelgessük, hogy Orbán Viktor nem szeretné, ha magyar hazánk a nyugat-európai viszonyokhoz közeledne a következő évtizedekben.
Publicisztika
Ha valamiről lehet még beszélni, hát beszéljünk arról, milyen érzés gombnyomásra abbahagyni, majd újraindítani az életet. Akkor, amikor mások úgy döntenek, hogy szabad.
Gulyás Balázs általános iskolai hatodik osztályos matekleckéje. Benne: házi feladat az olvasóknak.
A csengeri örökösnő Kósa-szála 2018 óta majdhogynem lekerült a napirendről, az emberek jó része feltehetőleg azt sem tudná megmondani, miről is van szó pontosan.
Kína igyekszik hatást gyakorolni az európai közvélemény formálására, újságok vagy újságírók megvásárlásával. Amire sajnos már Magyarországon is van jelentkező.
Most arról fogok írni, hogy milyen kövérnek lenni. Volt szerencsém ugyanis. És gyűlöltem.
Egy olyan helyzetben, amennyiben a hatpárti koalíciónak sikerülne a Fidesznél legalább eggyel több mandátumot szereznie, de nem sikerülne kétharmados többségbe kerülnie, négy évig béna kacsaként küzdhetne a fideszes mélyállam ellenében.
A (kormánytól) független média nagyon is kétélű fegyver: kormánypárti és ellenzéki politikusokon egyaránt sebeket tud ejteni.
A német külügyminiszter szerint érthetetlen, amit a magyar vezetés tesz Kína ügyében. Aztán hozzátette, hogy sajnos nagyon is érthető. Nincs itt valami ellentmondás? Hát, sajnos nincs.
Most úgy látszik, az ellenzéki előválasztás legfőbb kérdése már a startvonalra állás pillanatában eldőlt.
Mi akarjuk megmondani, hogy ki menjen be az ATV stúdióiba, és ki ne. Mindenki döntse el maga, részt vesz-e ebben a bábszínházban, vagy sem.
Az elnyert Tigáz-tender utáni állófogadáson láttam meg először. Homáros, illetve homályos tekintettel néztem, amint áttetsző blézerében, egy tévéstáb riportereként leszólít egy jóvágású pincért: „Mészáros úr, feltehetnék Önnek pár kérdést?”
Ha például Írországban, vagy éppen Lengyelországban van a szentsimoni templom, akkor tévészpotok hirdetik, és bérelt buszokkal járnak ide a látogatók.
Van olyan főnök, aki az országot építi. Van olyan, aki a saját hátországát. Van olyan főnök, akinek emlékét nemzeti ünneppel tiszteljük meg. Van olyan, akiét semmiképpen sem.
Most kiderült, ha kegből csapolják a sört, akkor igenis érzem az árnyalatokat, és a sokadik után is kíváncsi vagyok a soron következőre is.