„Nem lesz itt probléma! Posztszovjet barátainktól rengeteg ötletet, tanácsot kaptunk, hogyan kell kezelni a túlzottan fészkelődő ellenzéket!”
Publicisztika
Hajdan, amikor színre lépett az „egy párt” hatalmi területén a Nagy Imre és társai újratemetésén szónokoló, loboncos hajú, csapzott szakállú ifjú, örültem a frissen jött buborék lehetőségének. Hogy azóta egy másikba fújt be a szél, arról ő tehet.
A voksolás valóban sorsfordító lehet, csak nem Európának, és még az „atomcsapás” is bekövetkezhet, csak nem az Operaházra.
Vidnyánszky húszperces műsora, amelyet a Nemzeti Színház művészeivel és mit sem sejtő kisgyerekekkel prezentáltak a miniszterelnök békemenetes beszéde előtt, napnál világosabban megmutatja, hogy a király meztelen. Mindkét király.
Magyar Péter mozgalmának az ereje abban van, hogy ellen-Fidesz. Magyar frappánsan fogalmazza meg és mondja ki, hogy a társadalom óriási hányadának egyszerűen elege van az orbánizmusból. Az orbáni országból. Az orbáni világlátásból.
Utolsó bástya vagyunk, mondja a miniszter, de sajnos ez kívülről úgy tűnik, utolsó csatlósok lettünk sokféle tekintetben.
Egy jó köztársasági elnök még az ellenfeleit is képes együttműködésre rávenni, majd egy általános, pártokon átívelő megbecsülést szerezni. Ehelyett Sulyok elnöki működésének eddigi két és fél hónapja nem a jó irányba mutat.
Akárhogy végezzen is a Tisza Párt a tényleges megméretésen, az már most elmondható, hogy Magyar Péter új stílust hozott a hazai közéletbe.
Pedig Bayer Zsolt előre megmondta, merre tart az igaz magyar.
Véget ér Orbán rendszere, ez nem kérdés, és nem is túlzott optimizmus, mégcsak nem is vágyvezérelt naivitás. Ez törvény. A történelem, a politika törvénye. A kérdés az, megbecsüljük-e majd a pillanatot.
Sajnos a pártvezérek, amikor a tömegekre tudtak hatni, azt mindig a bázis megerősítésére és az ellenségeskedés fokozására használták fel. Ezt lenne érdemes végre magunk mögött hagyni.
Egy abnormális, hazug, aljas, az alapvető civilizációs normákat áthágó politikai garnitúra mutatta meg szombaton önmagát, amihez gyalázatos módon gyermekeket is a színpadra rángatott.
„A rendszerváltás után még úgy láttuk, a politika azért többet jelent, mint egy szék négyévi fix jövedelemmel.”
Van-e ismertetőjele annak, hogy hihetünk abban, akiben-amiben hiszünk?
A Fidesz-KDNP szavazóinak fel kell ismerniük, hogy az ő nevükben nem egy nemzetegyesítő, hanem egy nemzetmegosztó politikát folytatnak, és gyűlöletbuborékban tartják őket.