Bármennyire hihetetlennek tűnik, a sztálinista gyerekkönyv prototípusa nem rosszul megírt könyv.
LCs
Mindenki alábecsülte az országot gúzsba kötő Orbán-Gyurcsány pankráció meghaladása iránti vágyat, nem számolva azzal, milyen sokakban lobban fel a lelkesedés, ha feltűnik a színen egy új szereplő a maga új történetével.
Saly Noémi tabáni kutyásokról, hazug replikákról és a nemrég elhunyt Ráday Mihályról.
Könnyen lehet, hogy a ma kezdődő hétre úgy fogunk visszatekinteni, mint arra az időszakra, amikor eldőlt a 2022-es parlamenti választás.
Ha tudományos-fantasztikus regényt írnék, tél lenne benne, és csend és hó és halál. Elmúltak azok az idők, amikor a sci-fi az emberiség nagyszerű távlatairól és fölemelő lehetőségeiről szólt. Az eljövendő korántsem tűnik fényesnek.
A Fidesz bohóckodásról beszél, ám nyilvánvaló, hogy Dobrev, Karácsony és Márki-Zay hármas játszmája az előválasztás második fordulójában és előtte régóta nem tapasztalt belpolitikai izgalmakkal kecsegtet.
A futballvilág mostani erőlködése tökéletesen megmutatja, miért nem üres lózung a globális kapitalizmus fenntarthatatlanságát emlegetni.
Palira vett magyarok, szevasztok! – mintha ezt az üzenetet fújná a kacagó szél a tengeren keresztül a Kárpát-medence felé.
Csapda készül az ellenzéknek, amelynek kikerülése, hatástalanítása rendkívüli képességet igényel az előválasztáson győztes miniszterelnök-jelölttől.
Ady Endre él tovább és lüktet bennünk a Balatont hallgatva bő évszázaddal a bús, nehéz magyar álmok költőjének a halála után is.
A Kis magyar borsznobkalauz küldetése a bor mint élvezeti cikk, mint nemes nedű visszavétele azoktól, akik azt pusztán státuszszimbólumként, rongyrázásuk eszközeként nyelik.
Orbán Viktor hitelből vívja úgynevezett szabadságharcát Brüsszellel. Kádár János pedig hunyorogva töpreng egy másik világban: most akkor ki is az ő legjobb tanítványa?