Játszótársam nem csak megjelenésük napján dugdossa el a nyomdából frissen érkezett lapokat: a hét folyamán lankadatlan lelkesültséggel, változatlan hivatástudattal bújtatja el a számára nem rokonszenves újságokat a számára rokonszenvesek mögé.
A Médiatanács szerint a szerkesztői szabadság odáig terjed, hogy akár abszolút hamis információkat is közölhetnek, s mint fentebb láttuk, az ellenvélemények teljes mellőzésével, egyoldalúan.
Azt kell mondanom, Orbán hithű követői ma már nincsenek is olyan sokan. A választások sorsát többé nem ők döntik el. És ennek a felismerésnek azért lehetne némi hírértéke.
Ebben a „komoly állapotban” nem lehet érvelni, valós ügyekkel foglalkozni, problémákra rámutatni – Dezse és a betelefonáló esete.
Most csak Amerikával és Európával van problémánk, ha tovább haladnánk tőlünk keletre, ott már csak a mostani baráti hatalmak vannak. (Ukrajna nem hatalmi tényező, sőt Ukrajna és Zelenszkij... ugyan hagyjuk!)
Képtelen vagyok fölfogni, hogy senki nem gondolkodik el azon, miért kezdődik minden kérdés azzal, hogy Brüsszel? Brüsszel ezt akarja, Brüsszel azt akarja, Brüsszel idejön, és belenyúl a zsebünkbe, belenéz a tányérunkba, elzárja a gázt, talán még aludni sem hagy bennünket.
Bár az ősi szólás szerint a hazug embert előbb érik utol, mint a sánta kutyát, a mi hazugjainkat ez egyáltalán nem érdekli. Mire rájuk égne valamely hamisságuk, már régen egy újabb kamuval etetik a nagyérdeműt.
Ez a képzeletbeli mondat tartalmazza is: „Hiába prüszkölnek a dollármédiumok, és hasztalan prüszköl Présember, a nindzsakormány utasította a főispánokat, hogy az arra érdemes könyvek minden vármegyében a törvény értelmében befóliáztassanak!”
Az épülő debreceni akkugyár a magyarországi hatalom önkényének örök mementója, és ezzel párhuzamosan a kisember semmibevételének szomorú emlékműve.
Jobb sorsra érdemes hazánkban a tiszta keresztény gondolkodás és életvezetés vesztésre áll. Nem véletlen, hogy zuhan a magukat nyilvánosan kereszténynek vallók száma, hiszen jóérzésű ember menekül az ilyen „kereszténységtől”.
Korábban az új kormányfő, Donald Tusk jelezte, a jövő évi lengyel költségvetésben egyelőre nem biztosítják a közmédia finanszírozását.
A kínai akkumulátorgyártók erőltetett Magyarországra csábítása nemcsak környezeti kockázatokat jelent, hanem a magyar szuverenitás további korlátozását is, hiszen ezeknek a cégeknek a stratégiai döntései tőlünk messze lévő ázsiai központokban születnek meg, és nem nálunk.
Hogy élhetnek a magyarok olyan országban, ahonnan annak, akit Bayer Zsolt jelzők közt nem válogatva hazazavar, mégsem kell elkotródnia? Magyarország nem szuverén?
Orbán Viktor jobban irtózik a kapitalizmustól, mint amennyire a labdarúgást szereti: annyira azért nem akar jó magyar futballt, hogy az adományaitól függetlenül zajló, nyílt kimenetelű versenyt akár csak egyetlen téren meghonosítsa.
Őszintén szólva nem igazán értem a felhorgadást, hiszen Orbán Viktor korábbi tetteinek fényében semmi meglepő nincs mostani törekvéseiben. Amit szabad Jupiternek, azt nem szabad az ellenzéki ökröcskéknek!