A nyírségi (és számos más) böllérfesztiválon történt brutális kegyetlenségek margójára.
Vendégoldal
A propaganda célja sokszor nem a meggyőzés, csak az elbizonytalanítás.
Két különbséget látok: itt még nem nevezték át sem Budapestet, sem Felcsútot Orbánvárosnak, s nem kapta meg a miniszterelnök az egyébként nagyon találó „Elbaszi” címet sem, holott igazán megérdemelné.
Ferenc pápa és Orbán Viktor békevágya ég és föld. A pápa egyértelmű különbséget tesz gyilkos és áldozat között, első perctől az ukrán népért vérzik a szíve, és az agresszor Putyint szeretné megállítani.
Március 15-én ne feledkezzünk meg az elmúlt évek, évtizedek eseményeiről sem. Most, amikor szabadon ünnepelhetünk.
Orbán Viktor tévedett: a Nyugat nem haldoklik, hanem alkalmazkodási képessége, kollektív intelligenciája megint megmutatkozott, s képes lesz ezt a konfliktust is a saját javára, vagyis tekintélyének és geopolitikai helyzetének megerősítésére felhasználni.
Nem az orvosokban kell a bűnbakot keresni ebben az esetben, hanem azokban az egészségügyet és az országot vezető politikusokban, akiknek fontosabb a fűthető focipályák zöld gyepe. Pedig legeltethetnék azon az egészségügy csontsovány tehenét is!
Gondolatok a Grecsó Krisztiánnal készült interjú nyomán.
Mivel itt akár ártatlan életekről is szó lehet, kiemelt jelentőséggel bír a terrorelhárítás konspiratív felderítő tevékenysége.
Egy kérdésen azóta is rágódom. Ha még Gyurikának sem tudunk segíteni, mitől reméljük a csodát? A társadalmi összeborulást?
A kritika akkor ér valamit, ha mellette ott van az építő javaslat, amit el kell juttatni a választók felé, bármily nehéz is.
Egy európai ország nagy hírű politológia professzora hosszú külföldi körútja végén egy nagyon kecsegtető ajánlatot kapott. Egy másik, kis európai állam – amely nemzetközi politikai befolyását akarta növelni – egyszemélyi vezetője politikai főtanácsadói megbízást ajánlott neki.
Meglepő, hogy a fogyasztói kosaram már 2021-ben 27 százalékos inflációt mutatott, pedig akkor még nem hittük, hogy Putyin háborúra szánja el magát, és szó sem volt az Orbán által kárhoztatott szankciókról.
„Tanár Úr, hogyhogy nem maradt a pályán?” Számítottam erre, fel is ütöttem a fejemben lévő mentál lexikonban az erre vonatkozó válaszopciókat. Pénzkérdés, jobb lehetőség, a valahol mindig is B tervként szereplő egyetemi tanári pálya? Melyiket válasszam?
Vidnyánszky Attila esete a háttérhatalommal és a kikapcsolt mikrofonnal