Mindegy, honnan, de nem mindegy, mikor kapunk művészeti nevelést. Legjobb, ha a legfogékonyabb éveinkben. Aki jó alapokat kap, adott esetben még a tárlatvezetést is nélkülözni tudja.
Pár perc próza
„Vissza kellene venned az arcodból. És kellene gyakorolnod némi önzetlenséget. Nyerészkedni próbálsz.” „Nyerészkedni? Azzal, hogy ingyen odaadom mindezt annak, aki érte jön? Mégis, hogyan nyerészkedés ez? Elmagyaráznád?”
Odavoltam az amerikai irodalomért (meg vissza), hiába éltem a másik birodalom perifériáján, úgy éreztem, a XX. századi amerikaiak telibe találnak engem, az állapotot, amiben vagyok.
A művészet, a kultúra a legnemesebben értett feleslege, s így luxusa az emberi léleknek, szellemnek. Felesleges, tehát nélkülözhetetlen. Ne fogyasszuk el, ne emésszük meg, ne üresítsük ki szavakkal.
Ötven évig vajon otthon voltam Pesten? Sokan megkérdezik, nem hiányzik-e. Azt szoktam mondani, hogy ami hiányzik, az belőle hiányzik már régen, s nem csak nekem.
Az, aki soha egyetlen zsömlét sem csenne a boltban, mert amúgy becsületes (tényleg), gondolkodás nélkül száguldozik. A bűn műfajai…
Nézem a képet. Régi, kopott, sokat fogdosták. Azért én mégis elteszem emlékbe. A kép jobb oldalán a nagyapám látható, aki harminckétszer vonult be katonának.
Bevettem a tablettát, csak hogy biztos legyek benne, nem tiltott anyag, és ha igen, akkor ne legyek megvádolható a birtoklásával. Először nem történt semmi, csak hirtelen nagyon szomjas lettem.
A Petőfi, Piros, alma sorozat lezárásaként én magam készítettem egy „verset”, Petőfi és a költőbarát, Arany János levelezéséből, annak is majdnem az összes megszólításából.
Liszt Ferenc sokáig nem ivott. Amikor aztán az 1840-es évektől igazi, európai rocksztár lett, poharat ragadott ő is, ahogyan illik, és poharának maradékát felvidéki koncertkörútjain dámák töltögették kis edénybe és vitték haza ereklyeként.
Egy csehszlovák út alkalmával egy fiatalember, Béla ült a busz volánjánál. Már ránézésre is sejteni lehetett, hogy az egekig van pumpálva az egója, ehhez ugyanakkor meglehetősen kevés észbeli képesség párosult. Mindezt nagyon hamar megtapasztaltuk.
Nálunk, Máramarosban nem beszélgetnek az emberek, hanem szórakoznak egymással. Tényleg. A szórakozás a beszélgetés szinonimája.
Vevő és eladó összekapaszkodását a bakácsboltban a kétkeziek közös nyelve fémjelzi. Ha még találsz efféle üzletet, mindjárt hallani fogod. A fizikai munkások nagy családja.
A történelem a K. u. K. Bécsből a tanyasi vályogházon át a Kádár-kori panelba tartó ívének keserédes emléke a nagymama krumplisaláta-receptjén keresztül.
Istenem, hányan isznak díjnyertes borokat savlekötővel, telefonoznak végig meccseket a lelátón, csak mert azt kell inniuk, ott kell lenniük, és annyi benne az élvezetük, mint a foghúzásban.