Számomra ez nagy lépés egy olyan világ felé, ahol az ember és természet kapcsolata szorosabb, őszintébb, okosabb, ahol a világválságra jobb válaszokat találunk, egyénileg és közösségileg is, ahol a beporzók védelme, szerepe, fontossága nem kérdés.
Pár perc próza
A legkevésbé sem a marketing hiányzik a magyar borfogyasztónak, annál inkább a jártasság és az önállóság. Csak ahhoz, ugye, idő kell, nyitottság, edukáció. Ezekre meg kinek van ma ideje. Bőven elég, ha hozunk bizonyos számokat.
Iza Martens szerint konzervatív gondolkodású. Borsits Alex szerint szabadkőműves. Gabi Domokos szerint szar apa. Vica Szűrös szerint a szeretőjétől született a gyerek, és a feleség csak ilyen feltételek mellett bocsátott meg neki.
Egy idő után már nemcsak a vakáció alatt írtam, hanem tanév közben is, lecke helyett. Az egyik haverommal sokat csavarogtunk a városban, olyankor útba ejtettük a könyvtárat is, ahonnét egy csomó könyvet vittem haza, hogy tudjak miből inspirálódni.
Megérkeztél. Idejöttél közénk, kislegény. Nagyon vártunk. Vártak nővérkéid, szüleid, az egész család. Már régen elfelejtettük a nehéz perceket, amiket édesanyádnak okoztál az elején, olyan most már, mintha meg sem történt volna.
Doktor úr, mondta 1958-ban Fazekas bácsi, Magda lányom most kapott diplomát, szívesen megfestené a doktor urat, ha elfogadná. Családom ajándéka lenne.
Mit akar tőlem a Ménesi, Bakator és Somlói delejháromszögében ez a nyelvész, ez a nagy hatású pedagógus, néhai egyetemem néhai dékánja? Mit?
Az elém siető pincér széles mosolya és invitáló karmozdulata rögvest oldotta a feszültségem. Az első fizetés, kérdezte, arcán remény tükröződött, majd bólintásom még szélesebb mosolyra ösztönözte. Nehéz idők, mondta, jó, hogy van ok az ünneplésre.
Ételben nem volt hiány, de italban sem szűkölködött soha: hektószám állt a bor a pincéjében, a törkölyt és a hullott gyümölcsöt minden évben kifőzette pálinkának. És egyre többet ivott. Még bírta erővel, tartotta magát, de egyértelmű jelei kezdtek látszani a leépülésnek.
A magyarságban mostanában azt nem bírom a leginkább, hogy milyen nyomorultul hőbörgős lett. Megvannak rá az okai is tán, méltatlankodhatna a magyarság, ha vitába bonyolódnánk, mindazonáltal ettől még nem lesz jobb senkinek.
Petőfi halála címmel Cseh Tamás és Bereményi Géza írta meg a költő életét és a Cseh–Csengey dal, hiába a Petőfi élete cím, a pusztulást.
Egy ismerősömnek megemlítettem, hogy olyan érzésem van, mintha figyelnének. Röhögött, hogy üldözési mániám van, de egy pasas állandóan feltűnt a környezetemben: utcán, üzletben, a munkahelyem előtt. A negyedik vagy ötödik alkalommal megszólított, hogy beszélni akar velem.
1654-ben, amikor Daniel Speer, a breslaui (ma Wrocûaw) születésű író és zeneszerző Késmárkról Lőcsére tartva úgy döntött, megmássza a Tátra legmagasabbik csúcsát, a hegyi vezető feladatkörét még a falubeli iskolamester látta el.
Megérthetjük-e mi egymást, magyarok? Most, hogy újra írhatok ide neked öthetente egy-egy kerti levelet, újra megpróbálom, hátha megértjük egymást. De ahhoz tudnunk kellene, hogy mi az az írás. Miért írunk? Hogyan írunk?
Az egyre fogyó zöld övezetében a teherautó, a keletnémet ipar egykori büszkesége hörögve próbálta legyűrni a legmeredekebb szakaszt, de egy elfúló szusszanás után a motor leállt.