Suhanunk elfele. Távolodunk. A legborzasztóbb gondolat, hogy mivé lehettünk volna. Közép-Európa ékköve, a kicsi, de okos ország.
Publicisztika
Értéknek tekinteni a becsületet, a tisztességet és ezek szerint cselekedni a politikában is.
Úgy látom, hogy a reklámok eltűnése egyedül a marketingkasztnak fájna.
A reklámozást, a reklámszakmát ismét nemtelen támadás érte.
A magyar templomokban az utóbbi időben tűntek fel olyan kiírások, amelyek húsz-harminc éve még alighanem profánul és idegenül hatottak volna.
„Ezek a legérdekesebb példányok. Magyarok. Hiába érte őket sokkhatás, hiába vannak idegen környezetben, mégsem hajlandók egymással kommunikálni.”
Azt kell követelnünk az elittől, hogy „szerezze vissza” ezeket a területeket. Igenis, építse vissza a magyar államot az elcsatolt országrészekre. És ezt lehetőleg ne kampányszerű nekidurálásokkal tegye.
Ha a generációváltásban érdekelt pártok az óbaloldali pártok fölé akarnak kerekedni, akkor az ellenzékiségen túl önálló, a többi párttól megkülönböztethető, értékorientált arculatra is szükségük lesz.
Az új év alkalmából hadd idézzem ezen ünnepi alkalomból koszorús nemzeti költőnket, Kölcsey Ferencet, a jövőbe tekintő honfit: „ideálok bájhonába leng”. És tök igaza van.
A legnehezebben feldolgozható dolog mégis az, hogy lényegében ugyanazok hajtották végre – vagy nyújtottak hozzá erkölcsi támogatást – a 2010 után a fordulatot, akik annak idején az élére igyekeztek mászni a rendszerváltást előkészítő mozgalmaknak.
Hát ki más segítene rajtunk, szegény magyarokon, mint a derék olasz fasiszták – mondom szigorúan történelmi nézőpontból.
Na, de mivel doktorminiszterelnökúr kétezer-sokig tervez, és kétezer-sokig még a csökkenő népesség dacára is regimentnyi hálátlan kamasz áll választói csatasorba.
Hogy egy rongy lesz, egy senki, elvész belőle a tartás, mint megvágott húsból az erő, hát ezt is megérte, ki gondolta volna, hogy ezt teszi a háború az emberrel.
A vakondok generációk óta alagútfúrással foglalkoznak, minek ide közbeszerzési pályázat?
Próbáltam nem nagyot ütni. De úgy ütni nem nagyot, hogy azért nagynak látsszon. Nem durván nagynak, nem akartam hősködni, bár tetszett volna.