Hiába csáklyázták meg a kormánypropaganda szerint minden magyar háztartás hálószobáját mindenféle nyugati ügynökök és gyanús LMBTQ-aktivisták, a következő végső összecsapás helyszínére egy sokkal lármásabb csatazaj hallatszódott át egy másik helyiségből: a konyhából.
Sikeresen egymásra uszítottam a különböző eszméket. Semlegesítettem önmagamat, szabotálva, elfuserálva szólóénekesi és mozgalmi karrieremet. Hidegen hagytak az ideológiák.
Az álláskeresési járadék rendszerét át kellene alakítani felnőttképzési járadékká. Hiszen annak, akinek nincs szakmája vagy diplomája, hiába folyósítunk pár hónapig egy bizonyos összeget, sem közép-, sem hosszú távon nem fogjuk megoldani a problémáját.
– Van egy művem – suttogta a fülembe. – Olasz vegyület. Hommage à Donizetti, Verdi, Puccini, Rossini, Bellini. Arra gondoltam, elvezényelhetné. A zenéje alapján bízom magában.
Közép-Európában elsőként Schwarzenbergék protivíni üzemének volt saját sörélesztő-szaporító állomása, és itt létesítettek elsőként főzőlaboratóriumot is.
Most, hogy van internet, bármikor újra bámulhatjuk a régi pocsék szilveszteri műsorokat, a jó öreg ócska szocialista sorozatokat és az egykorvolt béna, kezdetleges reklámokat... NAGYON RETRÓ!
Tavaly karácsonykor azzal zártuk az év szaváról, a „karantén”-ról szóló Újbeszélt: „Micsoda év! Reméljük, jövőre efféle szó a kanyarban sem lesz.” Nos, hiú remény volt, sajnos.
Az ellenzék a többi között azzal fordíthatná a maga javára az erőviszonyokat, ha azt sugározza, hogy politikusai számára egzisztenciális kérdés a választás, s miniszterelnök-jelöltjükkel nem a bűnbak szerepét készülnek eljátszatni.
Simone Weil a pénzt, a gépimádatot és az algebrát nevezi meg, mint a mai civilizáció szörnyszülötteit. A pénz legyőzte az életet, az algebra legyőzte a tudományt.
Hogy egy-egy név nem ugrik be, eleinte rá sem bagózol. Van ez így, az ember feje nem káptalan. De amikor a legjobb barátoddal ebédelsz, és fogalmad nincs, hogy hívják, egyáltalán, hogy az elméd melyik rekeszében keresd az információt, az rémisztő.
Ha Völner a bíróság szerint is bűnösnek bizonyult, amit a nemzetbiztonsági ellenőrzés során nem észleltek, bizony a végrehajtók minősíthetetlen és silány munkát végeztek.
Érdekes körülmény, hogy amíg az 1989-es fejtágítóról semmi nem szivárgott ki, a mostaniról nincs olyan újság, amelyik bőségesen ne tett volna említést. Az elmúlt három évtizedben valamicskét mégiscsak változott a helyzet.
