A politika bonyolult tudomány. Fel kell fogni, érdemes-e belefogni, összefogni, kell-e valamit betartani, esetleg még kitartani, netán összetartani, és hogy mikor kell belehúzni, mikor széthúzni, sőt, ha úgy adódik a helyzet, elhúzni.
Publicisztika
Már nem csak Szanyi Tiborék Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalmának van Kádár János terve, hanem a Fidesznek (és vele a persze csepp KDNP-nek is).
Ki ellen lázadoznánk, amikor világunkat egyre inkább a láthatatlan és személytelen erőviszonyok kormányozzák a maguk kérlelhetetlen logikája szerint?
A Jobbik elnöke egészen szeptemberig semmibe vette a szakszerűséget, és kifejezetten primitív, durva nyelvezetben szidta, gyalázta a kormányt, és nem fogalmazta meg programját, hogy mitől lenne jobb, szerethetőbb egy általa vezetett Magyarország.
Köteles beszéd megvan-e még? Csak, hogy mindenkit meg kell ráncigálni, de csak azért, amiért megérdemli.
Érdemes lenne a DK tagjainak és szimpatizánsainak azon is elgondolkodni, hogy vajon ki fogja vállalni azért a felelősséget, ha Dobrev Klára veszít Orbán Viktorral szemben?
Képzeld el, hogy mindaz, ami történik velünk, pont ugyanígy esik meg, csak épp a miniszterelnököt nem Orbán Viktornak, hanem Márki-Zay Péternek, Karácsony Gergelynek vagy Dobrev Klárának hívják.
Rákosi, hazaszeretet, Jeruzsálem – repkedett minden a fideszes aktivistákkal beszélgetve, csak a valóságról nem lehetett beszélni velük.
Mindenki alábecsülte az országot gúzsba kötő Orbán-Gyurcsány pankráció meghaladása iránti vágyat, nem számolva azzal, milyen sokakban lobban fel a lelkesedés, ha feltűnik a színen egy új szereplő a maga új történetével.
Hazudni ugyebár háromféleképpen lehet: valós tény elhallgatásával, valótlanság állításával és statisztikával. Mindháromra bőven kaptunk példát az Orbán-rezsim ezen önfényező hazugságünnepén.
Személye a baloldaliak jelentős részét, a mérsékelt liberálisokat és a polgári-konzervatív oldal szavazóit is integrálni tudja.
Egyébként minek az a nagy választási hajcihő? Egyszerűen alapítványi formába kéne kiszervezni a miniszterelnöki posztot, mozdíthatatlanul bebetonozni a következő harminc évre, oszt jónapot.
A közeli újságárus túl régóta hallgatja a zenét, vagy nagyon nem szereti a stílust. „Károly, fejezd be, vagy idehívom a rendőröket!” – ordítja el magát.
Délelőtt a ház előtti gyepen boltosdit játszottunk, papírpénzt rajzoltunk, aprónak ott volt nagyapa régipénz-gyűjteménye, pultnak két gyerekszék, begyűjtöttük az árukészletet: a ház mögötti bokrosban mindig volt gyomlálni való.
Az csak kemény autokráciákra és diktatúrákra jellemző, hogy gyártásukat és terjesztésüket maga a regnáló hatalom végzi, mégpedig az adófizetők pénzéből származó állami forrásokból.