Meddig lehet azt a játékot játszani, hogy ki rántja hamarabb félre a kormányt? És a humanitárius segítség megtagadása legitim eszköz egy ilyen játszmában?
Publicisztika
Vajon kinek az érdekét védi a magyar miniszterelnök, amikor az uniós klímacélokat abszurdnak nevezi, és az energia árának drágulásával riogat?
Magyarországon egyesek még mindig abban a tévhitben élik életüket, hogy Orbán Viktor és pártja a keresztény-konzervatív megváltó, aki és amely ezeket az értékeket egyedül képviseli a nagy liberális ellenszélben.
„Az én apukám, amikor hazajön, mindig így köszön...” „Micsoda?! De ugye nem ellenzéki képviselő-jelölt?”
Jaj annak a kormánynak Magyarországon, amelynek vezetése alatt a lakosság úgy érzi, egyre nehezebb a megélhetés. A közhangulat pedig most romlik. Ha ez nem fordul meg hamarosan, Orbán Viktor bajba kerül a választásokon.
Most már tényleg senki ne csodálkozzon majd, ha tavasszal térségének honatyja, vagy honanyja fényképe mosolyog rá a pult mögül a reggeli zsemlevásárlás előtt, közben és után.
Nem igaz, hogy az ellenzék ne tudna alternatívát nyújtani a Fidesz sportpolitikájával szemben, ahogy az sem, hogy sportellenes volna, aki kormányon a tornából felmentettek országává tenné hazánkat.
Egy fontos feladatom még egészen biztosan van a világban. Édesanyám története. Utánajárni, kideríteni, megírni. Hadd nyugodjék végre békében e békétlen lélek.
Orbán Viktor pártja végül nem meghaladta, hanem a kádári állambiztonság módszereit és sok emberét is integrálva, tökélyre fejlesztve élteti tovább a hatalomgyakorlás posztkommunista modelljét.
„Az emberek elitellenes hangulatban vannak. Ha hozni akarod a következő választást is, közéjük kell menned. Ott is van néhány!” „Te, és annyira szeretik tényleg ezt a krumpli nevű izét?”
Az egykori bánya alatt, a tóra néző telkeken sorra nyitottak a panziók, fogadók, a műveléshez fáradt vagy lusta helybéliek pedig egymás után adták el régi présházaikat, hogy a szőlők helyén új, pazar nyaralók épüljenek. A polgármester ebben a fejlődés jelét látta.
Legfrissebb darabja, a Marshal Fifty-Six frenetikus politikai gúnyrajz az Orbán-rendszer tizenkettedik évéből. Megelevenednek benne a királyi udvar nemtelen jellemű nemes urai.
Anya, én buta vagyok – jelenti ki minden előzmény nélkül a kisfiú. Anyuka megdöbben, de feltalálja magát.
Minél kevesebb életet tud megmenteni a járvány negyedik hullámában, annál erősebben fordul rá a jövő tavaszi választásokra a kormánypárt.
A világ egyik legfontosabb szervezete is magáévá tette a populista szabadpiac-ellenes lózungokat. De ha odaadnák egy szegény országnak az mRNS-vakcina terveit egy pendrive-on, akkor ők vajon mit kezdenének vele?