A zavarba esett választóknak minden oka meglenne, hogy arra kérjék a Fideszt: most már döntse el végre, hogyan is döntött Gyurcsány Ferenc a közös miniszterelnök-jelöltről. Ezek szerint mégsem határozta el előre, hogy ki lesz a befutó?
Publicisztika
A Fidesz bohóckodásról beszél, ám nyilvánvaló, hogy Dobrev, Karácsony és Márki-Zay hármas játszmája az előválasztás második fordulójában és előtte régóta nem tapasztalt belpolitikai izgalmakkal kecsegtet.
A futballvilág mostani erőlködése tökéletesen megmutatja, miért nem üres lózung a globális kapitalizmus fenntarthatatlanságát emlegetni.
Dobrev esetleges végső győzelme a miniszterelnökjelölti posztért nemcsak számos ellenzéki szavazót riaszthat el, de a Fidesznek is kiváló kampánytémát szolgáltatna.
„Na végre, elment! Nem kell bazsalyogni neki, meg bólogatni a nagy szeretethimnuszaira, minden visszaállhat a megszokott kerékvágásba!” „Pssszt, csendben, főnök! Az a gyanúm, hagyott hátra kémeket!”
Rendben van-e tényleg, hogy ignorelistára tennék valakit, aki amúgy kiváló alkotásokat alkot, pusztán azért, mert megosztóan vagabundkodik a szabad véleménynyilvánítás ingoványos mezején?
Ember, aki épp a kormánymédia valamely tudósításán acsarkodva rettegsz odahaza a jövődtől, térj már magadhoz! Elmondom, mi vár rád, ha nem nyer a Fidesz.
Azokban az országokban, ahol még nem rekesztették el teljesen a gondolatok szabad áramlásának útját, új eszmék terjednek, és ezekre egyre több embert tesz fogékonnyá létforrásaink végzetes beszűkülése.
Vajon ugyanolyan nyugodt derűvel fogadná a miniszterelnök, ha egy ellenzéki vezető személyeskedésmentes, logikusan felépített beszédek sorával mutatná ki hétről hétre a mostani kormány leváltásának szükségességét?
A Szabó László volt nagykövettel készült beszélgetésből a néző megtudhatta, hogy az Egyesült Államok középső területeihez képest a keleti és nyugati part, úgy, ahogy van, élhetetlen.
Egyik fideszes ismerősöm KO címmel átküldte Orbán Viktor parlamenti felszólalását, és még külön rám is írt, hogy ezt mindenképpen látnom kell, úgy felmosta a padlót doktorminiszterelnökúr az ellenzékkel. Állítsátok meg Magyarországot, ki akarok szállni!
Magyarország egy óriási nagy szőnyeg – kinek rántotthús-, kinek kancsó-, avagy pontyalakú (#teamponty) –, amely alá harminckét éve folyamatosan, mindenki csak söpri be a sz.rt.
Palira vett magyarok, szevasztok! – mintha ezt az üzenetet fújná a kacagó szél a tengeren keresztül a Kárpát-medence felé.
Nyilván a vita során elhangzott érvek és ellenérvek a legfontosabbak, de mi van, ha máshonnan közelítjük meg a dolgot? Fogjuk meg az egészet az öltözködési stílusok alapján.
Elképzeljük, hogy bicegő centuriók koccintanak a Rómain, hogy borravalót adnak az aluljáróban a krumplis lángosért a tógás főpapok, hogy bőrszandálban várják a fonódó villamost a praetorok.