Vidnyánszky Attila esete a háttérhatalommal és a kikapcsolt mikrofonnal
Vendégoldal
Mivé lett mára a Momentum? Nem több, mint tünete saját szellemi és kulturális környezetének – ezek vagyunk mi, akik az alatt kommentelünk, azt olvassuk, arról beszélünk, arról veszekedünk, amiről nem kellene.
A mai „kényszerítő körülmények” (vagyis a valóság) arra sürgetnek bennünket, hogy megálljunk, és megkérdőjelezzük mélyen rögzült feltételezéseinket, amelyek keretében tudjuk csak elképzelni az élhető és élni érdemes világunkat.
A számok és a tények azt mutatják, hogy a kormány értékrendjében az oktatás áll a legutolsó helyen.
Fejlődés helyett csak egy szűk elit arcpirító sebességű gazdagodását láttam, a folyamatosan leépülő egészségügyet, a szakadék felé száguldó oktatást – írja egy csalódott Fidesz-szavazó.
Milyen üzenetet hordoz, ha az „emberek” arról értesülnek, hogy egy multinacionális óriáscég magyar leányvállalata itt és most már egy tanár puszta megjelenítésétől is majrézik?
Aki most három-négy önkormányzat évi öt-ötmilliós szponzorpénzétől félti a demokráciát és a sajtószabadságot, az gondoljon vissza arra az időre, amikor a Fidesz-kormány az állami hirdetések milliárdjaival teljesen átszabta a magyar médiapiacot.
Azt az irgalmatlan mennyiségű pénzt, amit az űrkutatásra fordítanak, vajon nem lehetne-e sokkal észszerűbben és hasznosabban elkölteni?
Belenyugodtunk a nekünk szánt engedelmes fogaskerék szerepébe, beletörődtünk a politikai vezetés hamisságába, s ez lett az eredménye. Megengedtük egy szűk elit számára országunk kisajátítását.
A világ a tekintetben biztosan nem változott, hogy a fejlett haditechnikát továbbra is a Nyugat birtokolja, és Putyin katonai potenciálja – bár nukleáris arzenálja hatalmas – fejlettségben alatta marad az amerikai haditechnikának és technológiának.
Ellenzéki pártjaink ténykedését figyelve halvány nyomai sem látszanak a marketingszemléletnek, pedig manapság aligha lehet sikeres bármely politikai szervezet a marketingmódszerek szakszerű és következetes alkalmazása nélkül.
Ha valamit elront a kormány a gazdasági szférában, az még – ha nagy veszteségek árán is, de – valahogy helyrehozható. De ha most tönkreteszik az erdőket, az a pusztítás a klímaváltozás közepette sem most, sem az unokáink életében nem hozható helyre.
A magyar kormány mindent politikai célja, a hatalmon maradásának érdekéből néz, azt pedig az egyenlőség helyett a hierarchia építése, a társadalmi szolidaritás helyett a megosztottság erősítése szolgálja.
Ha egyszer az EU komolyan venné magát, és valós elvárásokat fogalmazna meg a magyar kormány felé a támogatásokért cserében, akkor vagy irányváltás, vagy gazdasági összeomlás lenne várható.
Most, amikor a magyar oktatási rendszer sok sebből vérzik, amikor tanárok, diákok és szülők harcolnak a jobbitásért, érdemes követendő példákra tekinteni. Itt van a távoli, délkelet-ázsia ország.