Mivel itt akár ártatlan életekről is szó lehet, kiemelt jelentőséggel bír a terrorelhárítás konspiratív felderítő tevékenysége.
Vendégoldal
Egy kérdésen azóta is rágódom. Ha még Gyurikának sem tudunk segíteni, mitől reméljük a csodát? A társadalmi összeborulást?
A kritika akkor ér valamit, ha mellette ott van az építő javaslat, amit el kell juttatni a választók felé, bármily nehéz is.
Egy európai ország nagy hírű politológia professzora hosszú külföldi körútja végén egy nagyon kecsegtető ajánlatot kapott. Egy másik, kis európai állam – amely nemzetközi politikai befolyását akarta növelni – egyszemélyi vezetője politikai főtanácsadói megbízást ajánlott neki.
Meglepő, hogy a fogyasztói kosaram már 2021-ben 27 százalékos inflációt mutatott, pedig akkor még nem hittük, hogy Putyin háborúra szánja el magát, és szó sem volt az Orbán által kárhoztatott szankciókról.
„Tanár Úr, hogyhogy nem maradt a pályán?” Számítottam erre, fel is ütöttem a fejemben lévő mentál lexikonban az erre vonatkozó válaszopciókat. Pénzkérdés, jobb lehetőség, a valahol mindig is B tervként szereplő egyetemi tanári pálya? Melyiket válasszam?
Vidnyánszky Attila esete a háttérhatalommal és a kikapcsolt mikrofonnal
Mivé lett mára a Momentum? Nem több, mint tünete saját szellemi és kulturális környezetének – ezek vagyunk mi, akik az alatt kommentelünk, azt olvassuk, arról beszélünk, arról veszekedünk, amiről nem kellene.
A mai „kényszerítő körülmények” (vagyis a valóság) arra sürgetnek bennünket, hogy megálljunk, és megkérdőjelezzük mélyen rögzült feltételezéseinket, amelyek keretében tudjuk csak elképzelni az élhető és élni érdemes világunkat.
A számok és a tények azt mutatják, hogy a kormány értékrendjében az oktatás áll a legutolsó helyen.
Fejlődés helyett csak egy szűk elit arcpirító sebességű gazdagodását láttam, a folyamatosan leépülő egészségügyet, a szakadék felé száguldó oktatást – írja egy csalódott Fidesz-szavazó.
Milyen üzenetet hordoz, ha az „emberek” arról értesülnek, hogy egy multinacionális óriáscég magyar leányvállalata itt és most már egy tanár puszta megjelenítésétől is majrézik?
Aki most három-négy önkormányzat évi öt-ötmilliós szponzorpénzétől félti a demokráciát és a sajtószabadságot, az gondoljon vissza arra az időre, amikor a Fidesz-kormány az állami hirdetések milliárdjaival teljesen átszabta a magyar médiapiacot.
Azt az irgalmatlan mennyiségű pénzt, amit az űrkutatásra fordítanak, vajon nem lehetne-e sokkal észszerűbben és hasznosabban elkölteni?
Belenyugodtunk a nekünk szánt engedelmes fogaskerék szerepébe, beletörődtünk a politikai vezetés hamisságába, s ez lett az eredménye. Megengedtük egy szűk elit számára országunk kisajátítását.