Orbán miniszterelnökségének 12 éve alatt Magyarországnak nem vagy csak szerény mértékben sikerült kihasználnia az uniós csatlakozás által kínált felzárkózás történelmi lehetőségeit.
Vendégoldal
Az ellenzék energiáit érdemes-e a nemzeti konzultáció parodizálására, a különböző rendű-rangú kormánypropagandisták megfricskázgatására fordítani?
Aki valamennyi szankciót megszavazta és aláírta, egyet is ért azokkal.
Ma már annyira megerősödött a Fidesz gazdasági hierarchiája, hogy korrupció nélkül is az uniós támogatások jelentős részét el fogják vinni. Mert hát ki?
Az MTVA kamerázza Hadházyt, aki ezt megírja, erre hazugsággal vádolják, közben pedig még azt is elmondják, amit a képviselő nem is állított. Hogy is van ez?
Hetven év telt el, és most ismét ott tartunk, mint akkor, hiszen az idei télen az iskolákban időnként nem lesz sem fűtés, sem tanítás, mert nem lesz elegendő szén, vagyis újabban gáz, de szünet az lesz. Meg olyan is lesz, ahol a lakás is fűtetlen marad.
A válasz nem bonyolult. A mindenkori kormány, szimpatizánsainak, orvosoknak, művészeknek szabad, de akik másként gondolkodnak, tilos.
A kérdés, hogy kinek mi a fontos: a carpe diem vagy az emberiség jövője. Én nem tudok dönteni senki helyett, de a zsigereim azt súgják, hogy igenis szükség van egy gyökeres fordulatra.
Kádár posványát már régen magunk mögött hagyhattuk volna, de csak még mélyebbre süllyedtünk.
A politika tartalmi és technikai kérdéseit illetően is érdemes jobban megnézni a budai modellt, hiszen az eredmények igazolják, hogy működik.
– Ugye, azt te sem gondolod komolyan, hogy Magyarországon most minden olyan tökéletes? – De hát nem sokkal jobb azokat a híreket hallani, amik épülő-szépülő, derűs és vidám országról adnak számot?
Nem, nem, a törvényt mindenkinek be kell tartania: sztrájk nincs, szakszervezet nincs, polgári engedetlenség nincs! Mi van? Hát nem látod? Demokrácia van, szólásszabadság van sok-sok figyelmeztetéssel!!
Amennyiben az lenne a legnagyobb baj a kormánnyal, hogy „mindent megkérdeznek, mindent felmérnek”, sosem került volna sor a trafikmutyira, a Covid-korrupcióra, a kata-átalakításra, a melegek és a tanárok elleni hergelésre.
A kínai átok beteljesedett: érdekes korokat értem meg, de elszomorít, ha arra gondolok, mit hagyunk az unokáinkra. Ma úgy érzem, nem szeretnék a saját kortársam lenni, jobb országot-világot álmodtam mindnyájunknak.
Alaszkában a téli időszakban egymást ellenőrzik a szomszédok, rokonok, hogy a házukban minden rendben van-e, tud-e fűteni és nem éhezik-e az ott lakó. Aki valamilyen oknál fogva bajba kerül, az kap élelmiszert és fűtőanyagot. Ilyen állam ez az Alaszka, senkit sem hagynak az út szélén.