Nem tudna olyan állatot mondani az olvasó, amely ne volna meg kitömve a Hungexpón.
Publicisztika
Kiderült hát, hogy Lánczi András híres-hírhedt mondata a korrupcióról nem öregedett túl jól, ahogy világos lett az is: a dobbantó Tiborcz István finoman szólva sem az új Weiss Manfréd.
Egy ellenzéki győzelem esetén nemcsak az élősködő oligarcháktól kell megszabadítani az országot, hanem új alapokra kell helyezni a pekingi és a moszkvai kapcsolatokat is. Tartást adva Magyarországnak.
„Bárcsak az én egyik unokám is olyan lenne, mint valamelyik fideszhívő kölyök a Pesti Tévén!”
Folytatódik az Orbán-rendszer külpolitikai környezetének romlása, ez a minap megtartott németországi szövetségi választások Magyarországra nézve fontos következménye.
Könnyen lehet, hogy a ma kezdődő hétre úgy fogunk visszatekinteni, mint arra az időszakra, amikor eldőlt a 2022-es parlamenti választás.
Vajon honnan szerzi a nélkülözhetetlennek vélt információit egy magyar, hírekre ki éhez(tet)ett állampolgár? Egy átlagpolgárra gondolok, ha egyáltalán létezik ilyesmi ebben a hazában.
Janó barátomnak mindenről a sör jutott eszébe. Élete alkonyán már csak sörösüvegeket festett. A külvárosi búfelejtőben állította ki őket, sörivó híveinek nagy gyönyörűségére.
György a venezuelai Hypodromo La Rinconada napi vendége volt, okosan, hihetetlen szerencsével fogadott, aztán megvásárolta a sztár New Dancert. Társaságilag is befutott, a Club Hipico de Caracas fontos tagja lett.
„A terv az, hogy embernek álcázva kémkedünk majd a Semjén-féle vadászexpón!” „De miért ilyen butaképű maszkokat választottatok?”
Ha tudományos-fantasztikus regényt írnék, tél lenne benne, és csend és hó és halál. Elmúltak azok az idők, amikor a sci-fi az emberiség nagyszerű távlatairól és fölemelő lehetőségeiről szólt. Az eljövendő korántsem tűnik fényesnek.
Akármely cikkben foglalt állításon igenis gondolkozzunk el, viszont szerintem ennek nem az a módja, hogy felütöm az Újságírók Enciklopédiáját személyes információk vagy világszemlélet után kutatva.
„A zigazat, a zigazat, a hop, hop, hop!” – énekelte hajdanában-danában Nagy Feró. Persze ez még évekkel a Kossuth-díj előtt volt, amikor a fiatalos hév és a kritikus hozzáállás volt divatban. Zenében is, más műfajokban is.
Soha nem hittem, hogy egy nap pozitív példaként hivatkozom majd Horthy Miklósra és Kádár Jánosra, de még ők is értették, hogy az általános kontroll, a politika totalitása tragikus tévedés.
A zavarba esett választóknak minden oka meglenne, hogy arra kérjék a Fideszt: most már döntse el végre, hogyan is döntött Gyurcsány Ferenc a közös miniszterelnök-jelöltről. Ezek szerint mégsem határozta el előre, hogy ki lesz a befutó?