Október 23. tájékán érdemes volna elgondolkodni azon, hogy sem jogászkodással, de még parlamenti kétharmaddal sem tanácsos átírni, semmibe venni a nép akaratát.
Publicisztika
Amit Uj Péter, Bede Márton és Winkler Róbert előadott, az nemcsak az egyik legnagyobb magyar legenda leköpése, hanem egy alapvető nemzeti konszenzus felmondása.
A NISZ Zrt. nem csupán “egy állami cég”. A kormányzatnak biztosít informatikai hátteret, számolatlanul mennek rajta keresztül a polgárok érzékeny adatai, részt vesz a választási rendszer üzemeltetésében. No, hát az ő telefonjukról toboroztak Tolnában a Békemenetre.
„Ez most kevés lesz, Dezső! A nagyvonalú férfi ott kezdődik, ahol a Gyurcsány, aki egy egész pártot nevezett el a felesége monogramjáról!”
A televízió és a nagy tornák előtti korszak sztárjainak teljesítményét ugyan miféle algoritmus lenne képes összehasonlítani a maiakéval?
A székelyudvarhelyi polgármester Facebook-posztja azóta eltűnt, a sebek viszont megmaradnak.
„Churchill vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket ígért a népének! Én csak egy zsák krumplit tudok felajánlani nektek, de az mennyivel kellemesebb dolog!”
Érdemes megvizsgálni részletesebben a számokat, hogy milyen politikai mozgások tapinthatók ki mögöttük. Honnan származott a győztes 87 ezres előnye?
A hét évvel ezelőtti parlamenti választáson minimum 5-6 mandátumot (!) hozott a Fidesz-KDNP-nek a közmunka. A kormány választási csodafegyvere ez már, semmi más.
A hazai privatizációról szólva egyáltalán nem beszélhetünk sikersztoriról. Ezt a véleményt a közgazdászszakma és a közvélemény mellett feltehetően az összes, egymással ellentétes oldalon elhelyezkedő párt is osztja.
A nagy felkavarodásban megjelent egyik ifjúkori jó cimborám, aki szerint csak kötekedni akarok, és nekem semmi sem tetszik, kizárólag a balhé érdekel, ráadásul mit ugatok bele Budapestről.
Aki a volt kormányfővel fog össze, az készüljön fel mindenre.
Baksa-Soós Jánosnak abszolút igaza volt. Ha negyven- vagy ötvenévesen – két-három évtizednyi kihagyás után – ismét színpadra áll, és énekel meg bohóckodik, az nem valami lett volna, hanem csak pótlék, nosztalgia, rombolás, semmi.
A neoliberális sikerreceptnek igenis ára van – a Nyerd meg az életed című sorozat ennek az árnak a felejthetetlen kulturális mementóját tárja közönsége elé.
Előválasztás: Nem ez volt Orbán Viktor forgatókönyve, az biztos! Szerető Szabolcs jegyzete!